Ma reggel 37,5 fokos
hőemelkedéssel ébredtem, emellett fáztam, fájt a torkom, alig bírtam nyelni.
Azt hiszem, az előző hét rendesen ledöntött a lábamról. Kivánszorogtam a
konyhába, mert muszáj volt bemennem egyetemre, már csak egyet hiányozhatok
erről az óráról, és az utolsó alkalmon, április 27-én nem leszek ott biztosan.
Úgyhogy nagy nehezen összeszedtem magam, ittam egy teát, egy ACC-t, bevettem
egy csomó vitamint, ittam narancslevet. Aztán kis késéssel kiszédelegtem a
buszmegállóba, elvonszoltam magam az egyetemre.
 |
| weheartit.com |
Esett az eső, nagyon rossz idő
volt. Még beértem névsorolvasásra, aztán meghallgattuk a csoporttársaink
előadását, akik Jean Rouch és Edgar Morin filmjéről beszéltek, aminek a címe Croniques d’un été, én láttam előző
félévben az egyik órán. Nagyon bénán adtak elő a lányok, össze-vissza
röhögcséltek közben, meg olyan butaságokat mondtak, hogy Jean Rouch még él,
amikor már nem… Szóval elég alap információkkal nem voltak tisztában, amiket én
anélkül tudok, hogy komolyabban foglalkoztam volna a témával. Mindegy. Én az
óra nagy részében csak néztem ki a fejemből, nem nagyon bírtam felfogni a
dolgokat, amiket mondanak, nem hogy még jegyzeteljek is. Szerencsére a tanárnő
hamarabb elengedett minket, úgyhogy rohantam a villamosra, ahol még ülőhelyem
is volt.
Hazafelé beugrottam a
Carrefour-ba, vettem rengeteg gyümölcsöt: almát, mandarint, banánt; egy csomó
gyümölcslevet, joghurtot, mindenfélét, ami segít legyőzni a betegséget. Nem is
emlékszem, mikor volt utoljára hőemelkedésem egyáltalán, eléggé megijedtem,
hogy komoly a dolog. Orvoshoz meg nem nagyon tudok itt elmenni, ötletem sincs,
kihez kellene, mellesleg az egészségbiztosításos kártyámat nem váltottam még
ki. Itthon még összefutottam Nicolas-szal, pont indultak a kolumbiai csajjal az
állomásra. Meséltem nekik, hogy beteg vagyok, erre Nicolas egyből a kezembe
nyomott egy csomó vitamint, amit az anyukája küldött neki, és rám parancsolt,
hogy azonnal feküdjek le. Én úgy is tettem, lefeküdtem, és nagyjából 10 perc
múlva aludtam is.
Összesen 4 órát aludtam, akkor is
csak azért keltem fel, mert láttam, hogy sötétedik, és még Borival skypeolni
akartam. Nicolas pont indult Mariana-val találkozni, előtte beszaladt a
szobámba, kérdezte, hogy vagyok, hozzon-e valamit. Miután elment, nem nagyon
keltem fel az ágyból, csak feküdtem, gyümölcsöt ettem, meg gyümölcslevet ittam,
próbáltam pihenni. Már Borival skypeoltam, mikor visszajött Nicolas, hozta
Mariana-t is, és elkezdtek vacsorát csinálni. Nem sokkal később bemasíroztak
egymás utána szobámba, hozták a vacsit, salátát meg sajttal töltött pulyka
mellett egy tányéron. Mariana elmondta még hatvanszor, hogy ha kell valami,
szóljak, itt vannak a másik szobában. Annyira aranyosak voltak, el nem tudom
mondani, mennyire jól esett. Mostanra sokkal jobban vagyok, a torkom még fáj,
de lázam reggel óta nem volt, szerintem ha még holnap meg szerdán fekszem,
rendbe jövök.
 |
| weheartit.com |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése