Ma kicsit félve mentem be az
egyetemre, mert két olyan órám volt, amik eddig folyamatosan elmaradtak a
sztrájk miatt. A tegnapi után pedig azt gondoltam, biztos ezeket is kihúzzák
május közepéig, és megint könyörögnöm kell egy sort, hogy engem osztályozzanak
le hamarabb. Az eső órám Enquete
ethnologique volt, ahol normál esetben a mini kutatásunkat kéne folytatni,
de mi Zoéval azt sem tudjuk, hol folytassuk, mert az előző diákok, akiknél
csináltuk, nem akarták, hogy visszamenjünk második félévben is. Gondoltam, majd
a tanár most végigkérdez mindenkit, hogy áll, aztán kitalálunk valamit. Hát nem
ez történt. A tanár leadta az órát, egy szót nem szólt arról, hogyan lesz
később, hogy haladjunk tovább, más dolgokról beszélt. Persze lehet, hogy az
elején elmondta, de szokás szerint elkéstem, úgyhogy lehet, arról lemaradtam.
Minden esetre Zoé sem jött oda hozzám később, hogy mi legyen. Utána együtt volt
óránk, de ő elrohant Aliciával előre, én pedig megvártam Léna-t és vele mentem
át a másik épületbe.
A második órám Lectures complémentaires volt, amit egy
nagyon helyes spanyol srác tart, most csinálja a doktoriját. Az óra elején
elmesélte, hogy mi történt vele a sztrájk alatt, és teljesen elkeserített
minket. Kiderült ugyanis, hogy ő az egyetlen a sztrájkolók közül, akinek még
mindig nincs szerződése, a papírjait háromszor elvesztette a titkárság, és
teljesen úgy néz ki, hogy nem fogják kifizetni egyáltalán. Azt mondta, nem
akart minket „laisser dans la merde”
(szarban hagyni), ezért megtartja ebben a félévben az óráinkat, leosztályoz
minket, aztán majd meglátja. Két lehetősége van: vagy beperli az egyetemet -
ami kb. 3000 euróba kerül és 2 évig tartó folyamat –, vagy elfelejti, hogy
valaha is tanított itt, és úgy csinál, mintha nem dolgozott volna egy éven
keresztül „hiába”. Minket teljesen lesokkolt. Gondolom látta az arcunkon,
mennyire kiakadtunk, mert azt mondta, azért ha hazamegyünk, ne sírjunk, hogy
szegény tanárunknak nincs fizetése, mert enni azért még tud, dolgozik mellette.
Aztán viccesen hozzátette, hogy „J’ai
fait du bénévolat pour l’État francais… Et ils ne veulent plus d’étrangers.”
(Önkénteskedtem a francia államnak… Aztán nem akarnak több külföldit /
bevándorlót.) Itt a francia szélsőjobbosokra gondolt, akik most próbálják
megnehezíteni a bevándorlók életét, és teljesen ki akarják tenni a külföldieket
Franciaországból. Nevettünk rajta, de közben borzasztó szomorú volt az egész.
Nem tudom, hogy azért csinálják-e vele, mert spanyol, vagy mert tényleg
folyamatosan bénáznak, vagy csak szimplán valamiért kinézték, és nem akarják
kifizetni. Aztán leadta az órát, megbeszéltük nagyjából, hogyan fogjuk
bepótolni a félévet, kitalált egy jó kis ütemtervet, amit simán tudunk tartani.
Egy órás előadást kell majd csinálnunk csoportonként, egy csoportban pedig kb.
6-7-en vagyunk, úgyhogy nem lesz gond. Mi csináljuk az elsőt, azt hiszem, van
két hetünk felkészülni, ami elég húzós, de semmiképp sem lehetetlen. Az utolsó
órára kell majd leadnunk a beadandóinkat, de nem muszáj bemennünk, emailben is
küldhetjük. Én szerintem megcsinálom jóval előtte, kinyomtatom és odaadom neki
valamelyik órán, mert van egy csomó tanár, aki nem szereti, ha elektronikusan
küldözgetjük neki, mert nehéz a gépen rendszerezni, meg olvasni őket.
 |
| Itt van Bori! |
Óra után rohantunk haza, nekem
takarítanom kellett, meg vacsorát csinálni, mert este jön Bori. Nicolas
megígérte, hogy segít, de nem volt otthon, mikor hazaértem. Nem baj,
kitakarítottam nélküle, aztán elkezdtem elkészíteni a rizottót, és mikor
elindultam Boriért, ő még mindig sehol nem volt. Miközben Borit vártam az
állomáson, Nicolas írt, hogy otthon van, és ne haragudjak, de problémája akadt,
majd elmondja. Borival még beszaladtunk egy Carrefour-ba
sörért, aztán hazamentünk. Nicolas aludt, azt mondta, nagyon rosszul érzi
magát, nem is kelt fel. Mi megvacsoráztunk, beszélgettünk, aztán olyan éjfél
körül mi is elmentünk aludni, mert nagyon fáradtak voltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése