Le 18 Mars 2015

A kedves Denis Cerclet még tegnap éjjel válaszolt az emailemre – pedig én is elég későn írtam neki. Azt írta, teljesen megérti a helyzetemet, és ne aggódjak, el fogja intézni, hogy levizsgázhassak előbb, ha tényleg csúszni fog a vizsgák időpontja, csak írjam meg neki a repülőm indulásának napját, hogy mindenképpen előbbre tegye. Ez a lehetőség az összes külföldi diák számára biztosítva lesz, de igazából miattam. Ezen kívül azt írta, a jegyeket holnap megkapjuk. Sokkal távolságtartóbb hangulata volt az emailjének, mint ahogy személyesen beszélni szokott, de ezt kicsit annak tudtam be, hogy én eléggé kiosztottam az egyetemet az előző levelemben, biztos nem esett jól neki. Ezért most írtam egy nagyon hálás választ, egyrészt, hogy köszönöm a kedvességét, másrészt, hogy amúgy nagyon jól érzem magam, és szeretem az egyetemet, de ezen most kicsit felhúztam magam. Ennyit a tegnap estéről. (Ami a jegyeimet illeti, nem nagyon hiszem, hogy holnap megkapjuk őket, de hátha…)

Ma reggel szépen felkeltem, Nicolas is kivételesen velem egy időben ébredt, mire lezuhanyoztam, ő már a konyhában reggelizett. Aztán váltottuk egymást, mire én kiértem a konyhába, ő ment zuhanyozni, de közben azért megkérdezte, hogy vagyok, hogy aludtam, stb., mint minden reggel – már amikor találkozunk. Én hamarabb indultam el az egyetemre, mint ő, viszont ő valószínűleg később fog majd hazaérni, egy barátnőjével találkozik suli után.

Az óra Julien Bondaz-zal (Nommer et Classer) érdekes volt, mint mindig, de a többiek eléggé ki voltak ütve körülöttem, mert tegnap volt Szent Patrik és úgy látszik, a franciák is szeretnek ilyenkor bulizni. Mélaine majdnem hogy horkolt mellettem a padon, de mikor óra után kiderült, hogy egyáltalán nem aludt a tegnapi buli miatt, már nem haragudtam rá annyira, csak Julien Bondaz-t sajnáltam kicsit, mert ő annyira lelkesen magyarázott azért a sok félálomban lévő tanulónak. Én is ásítoztam szerintem eleget, pedig semmi különöset nem csináltam tegnap este, szimplán csak korán volt.

Óra végére megint elkezdett fájni a hasam, úgyhogy úgy döntöttem, nem fogok két órát szenvedni a könyvtárban, majd két órát szenvedni órán, inkább hazamegyek és tanulok szépen egyedül. Amúgy is azt a könyvet olvasom, amiből a második órát tartja a tanár, szóval ha valakitől elkérem a jegyzetet, elvileg tudni fogom, hogy miről van szó – lehet, hogy még anélkül is.

Itthon aztán egész délután szenvedtem, és igazán este 11-kor tudtam hatékonyan tanulni. Valamit kezdenem kell ezzel, muszáj átállnom a nappali tanulásra, mert most van időm napközben, nem úgy mint tavaly. Azért valamennyit haladtam délután is.

Nicolas későn jött haza, mert nagyon elbeszélgettek, meg valami meccs is volt, azt nézték egy kocsmában. Leültem mellé a konyhában, amíg megette a tésztát, amit hagytam neki, beszélgettünk kicsit, aztán mentünk aludni mindketten.