Le 17 Mars 2015

Hajnalban felébredtem rá, mikor Nicolas hazaállított a lányokkal, de nem sokkal később vissza is aludtam. Annyit azért felfogtam, hogy a három csaj mind Nicolas szobájában alszik, gondoltam is magamban, nem tudom, hogy csinálta, de valamit tud a srác. Délután aztán kiderült, hogy nem egészen úgy volt, ahogy gondoltam, mert Nicolas az éjszakát az előszobában töltötte egy fotelben, a lányok pedig az ő ágyában aludtak (hárman?). Mindegy.

A fotel reggel még mindig az előszobában volt, úgyhogy tiszta akadálypálya volt félálomban, kontaktlencse nélkül kibotorkálni a fürdőszobában, még szerencse, hogy akkor már Nicolas nem volt benne. Reggeli közben kinyomtattam az ösztöndíjhoz szükséges papírokat, aztán elindultam.

Az osztályba lépve (először azt gondoltam, hogy) kellemes meglepetésben volt részem, ugyanis Denis Cerclet állt a tanári asztalnál, akit mindannyian imádunk, és nagyon sajnáltuk, hogy a félévben nem tart nekünk több órát. Ugyanakkor nem értettem, miért, ma Santiago-nak kellett volna jönnie, ahogy két héttel ezelőtt megígérte. Leültem, kicsit fura hangulat volt a teremben, éreztem, hogy mérgesek, csalódottak a csoporttársaim (általában a sztrájkkal kapcsolatos dolgok miatt szokott ilyen légkör lenni), úgyhogy odafordultam Laura-hoz, hogy mesélje már el, mi történt. Laura pedig azt válaszolta, hogy hát, Denis Cerclet épp azt magyarázta, hogy LEHET, hogy a 12. hét helyett a 14-en lesznek a vizsgák, a sztrájk meg az órák bepótlása miatt. Marha jó. Én értetlenkedve néztem, hogy ugye most csak viccel, de ő is fintorgott, abból megértettem, hogy nem poénnak szánta, tényleg ez hangzott el. Ez az egész azt jelentené, hogy hazamegyek, otthon vagyok egy hétig, utána visszajövök vizsgázni, és megint hazamegyek. Aminek egyrészt semmi értelme, másrészt baromi drága. Átfutott az agyamon, hogy felállok, kimegyek és bevágom magam mögött az ajtót, de aztán inkább azzal töltöttem az óra hátralevő részét, hogy látványosan puffogtam, unatkoztam, mérgelődtem, egyáltalán nem figyeltem oda az amúgy legaranyosabb tanárunkra, nagyon mérges voltam. Az utolsó fél órában minél többféle magyar káromkodást írtam a füzetem szélére, de nem sokat segített. Későn fejeztük be, úgyhogy nem volt időm odamenni és megkérdezni, hogy mi ez az egész, meg amúgy is majdnem felrobbantam, inkább elmentem portugálra, majd írok neki egy emailt otthonról.

Forrás: www.weheartit.com

Portugálon Jean-Paul nagyon helyes volt, ma egy videót néztünk, ami valami zenei fesztiválról szólt, azt fordítottuk le. Nagyon bírom ezt a pasit, valamennyire sikerült felvidítania az előző óra idegeskedése után.

Hazafelé beszaladtam a postára, és feladtam az ösztöndíjhoz a papírokat, remélem, kapni fogok jövőre, nem hiányzik semmi. Itthon Nicolas a konyhában téblábolt, mikor megérkeztem, elővettem a baguette-t, amit út közben vettem, csináltam pici avokádókrémes szendvicseket és miközben azt eszegettük, elmesélte a tegnap esti bulit, meg lelkiztünk egy kicsit, mert a nők bonyolultak, és nem bírja megfejteni őket. Azért aranyos, hogy ezeket elmondja nekem.

Ma nem mentem futni, mert még mindig kiszámíthatatlan időközönként begörcsöl a hasam, inkább nem kockáztatok. Majd ha elmúlik, pár nap múlva elmegyek megint. Este együtt vacsoráztunk Nicolas-szal, vacsi után kávéztunk kicsit és beszélgettünk, nagyon jóba lettünk, marha nagy mázlim van, hogy ő jött. Minden étkezés után ő mosogat (egyszerűen nem enged a mosogató közelébe, mert én főzök), ma megkérdezte, mikor kell takarítani, megígérte, hogy kimegy majd velem Bori elé (pénteken jön), egy tündér, tényleg.

Most pedig tényleg elmegyek aludni, mert holnap reggel órám van „korán”. 

PS.: Itthon azért írtam egy emailt a tanárnak, amelyben konkrétan elküldtem a francba az egész egyetemet, hogy egyrészt a jegyeimet nem tudom lassan 4 hónapja, másrészt szólhatnának nekünk is, ha ilyesmiről van szó, mint a vizsgák időpontjának változása, mert marhára nem vicces. Leírtam, hogy nagyon nincs kedvem kifizetni egy csomó pénzt, csak mert ők gondoltak egyet, úgyhogy legyen szíves és adjon magyarázatot erre az egészre. Azt hiszem betelt a pohár.

Forrás: www.weheartit.com