 |
| weheartit.com |
Nagyon rosszat álmodtam tegnap
éjjel, úgyhogy mikor felébredtem, egyszerűen nem bírtam kimászni az ágyból. Még
rosszul is éreztem magam, ezért úgy döntöttem, ma inkább kihagyom az egyetemet,
elkérem majd Tomtól a jegyzeteket, most szükségem van alvásra. Emiatt az
történt, hogy egészen délután 2-ig aludtam.
Mikor kiszédelegtem a szobámból,
akkor érkezett meg Nicolas a konditeremből és hatalmas szemekkel nézett rám,
hogy még csak most keltem? Aztán leült a konyhába ebédelni, én reggelizni.
Közben megjegyezte, hogy azért jobban nézek ki, mint tegnap, megölelgetett,
megkérdezte hatvanszor, hogy tényleg jól vagyok-e. Nem maradt sokáig, nagy
rohanásban volt, mert valami ismerősével kellett még találkoznia délután.
Én visszavánszorogtam az ágyamba,
még ejtőztem egy kicsit, aztán nem sokkal később úgy döntöttem, vége a
semmittevésnek, ideje meggyógyulni, mert a könyveim várnak. Megfürödtem, átöltöztem,
csináltam ebédet (salátát), aztán nekiültem a portugál jegyzeteimnek, mert
elhatároztam, hogy átnézem az összest szeptembertől, és behozom rendesen a
lemaradásom, megtanulok annyi szót, amennyit csak tudok. Így is történt, egész
délután és este portugált tanultam, este 10-re már egészen belejöttem – de még
mindig van hová fejlődni. Amikor le tudtam írni (jó, szótár segítségével), hogy
„Estou cansada, vou na cama” (Fáradt
vagyok, megyek aludni), nagyon büszke lettem magamra és el is mentem lefeküdni.
Nicolas időközben volt itthon is egy darabig, de este elment a többiekkel egy
kocsmába. Én is nagyon szerettem volna menni, de még nem érzem magam
100%-osnak, úgyhogy okos voltam, és inkább aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése