Mivel tegnap én hajnali fél 6-kor
kerültem ágyba, ezért ma jó sokáig aludtam. Mire kimentem a konyhába, Bori már
ott üldögélt, tanult, mert jövő héten sok dolgozatot ír majd a suliban.
Elmeséltem neki a tegnap este végét, közben felébredtek a brazil lányok is,
odaadták nekem a takarókat, amikben aludtak, kérdezték, segítsenek-e pakolni,
vagy akármit, de mivel nem kellett, hazamentek. Nagyon viccesek voltak, a
tegnapi magas sarkút felváltotta ma a strandpapucs, abban tipegtek haza. Ezért
nem hordok én kényelmetlen cipőket többek között. Miután mindenki hazament,
Nicolas kitámolygott a szobájából, fogta a fejét, jajgatott, leült velünk
ebédelni (főztünk tésztát), utána pedig visszafeküdt, hogy ő aztán fel nem kel
estig.
Minket Borival nem viselt meg
ennyire a tegnap este, úgyhogy elindultunk megint várost nézni. Sétáltunk egy
kicsit, legalább ma nem esett az eső. Út közben kitaláltam, hogy menjünk el a Musée des Confluences-be, mert biztos
tetszeni fog neki. Felültünk egy villamosra, mert gyalog azért messze van.
Talán 2-3 kiállításra volt időnk, mert közben, olyan 6 körül elkezdtek bezárni,
de így is jó volt. Sajnos a tetőre már nem tudtunk felmenni, nem engedték,
pedig onnan nagyon szép a kilátás. Elindultunk vissza a városba, mert Jeremyhez
voltunk hivatalosak vacsorára, és nem is lett volna már időnk hazamenni előtte.
Fél 8-kor telefonos segítséggel
megtaláltuk Jeremy utcáját, ő lelibegett elénk, aztán felkísért a lakásba.
Eszméletlen helyen lakik, egy régi ház hatodik emeletén, ami közvetlenül egy
XVII. századi templom mellett van. Az erkélytől 5 méterre pedig ott van a
templom tornya, ami gyönyörű. Maga a lakás is lenyűgöző, tele van hatalmas festményekkel,
szobrokkal, Jeremy egy művész barátjával él most együtt. Mi Borival nagyjából
fél órán keresztül nézelődtünk, mert annyi érdekes dolog volt össze-vissza a
lakásban, hogy nem lehetett betelni velük. Jeremy nagyon finom vacsorát
készített, volt előétel, főétel, sajt, desszert, tiszta franciásan. Sokat
beszélgettünk, meséltünk neki a suliról, ő meg mesélt a mindenféle dologról,
amit csinál, vagy csinált régebben. Végül 10 körül sűrű elnézések közepette
hozta a kabátunkat, mert épp egy fordításon dolgozott, amit holnap reggelig le
kellett adnia. Mi mondtuk neki, hogy semmi gond, amúgy is indultunk volna.
Nagyon helyes volt, mondta, hogy keressem majd, és találkozunk máskor is.
Sajnos nem hiszem, hogy lesz időm, ebben a maradék egy hónapban, de majd jövőre
megint megkeresem.
Hazasétáltunk a főutcán, ami
ilyenkor is mozgalmas. A csoporttársaim a lelkemre kötötték, hogy ne járkáljak
egyedül éjszaka a városban, csak olyan helyen, ahol sokan vannak. Otthon
Nicolast nem találtuk, de amíg beszélgettünk és készülődtünk a lefekvéshez,
előkerült, kiderült, hogy meccset nézett egy barátjánál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése