A fél 7-es
lefekvés miatt jó sokáig aludtam. Mire felkeltem, Nicolas és Isabela már a
várost járták, bennük valahogy több energia volt, úgy látszik – mondjuk,
hamarabb is aludtak el a kanapén, mint én. Én leszaladtam a boulangerie-be egy croissant-ért, megreggeliztem, aztán nekiálltam a prezi-nek, amit
megígértem Tomnak és Marielle-nek. Végül annyira sokáig szenvedtem vele, hogy
mire befejeztem, már beesteledett és hazaértek Nicolasék is a városnézésből.
Gyorsan átküldtem Tomnak a prezentációt, hogy leellenőrizze, ezen kívül néhány dolgot
még vártam tőle, ami hiányzott még.
Este Nicolas
azt mondta, átjönnek a többiek inni meg beszélgetni, de nem nagyon történt
semmi úgy este 9-ig, ők is a szobájukban feküdtek, mert elfáradtak az egész
napos gyaloglásban. 10 előtt 5 perccel Nicolas bejött a szobámba, hogy nyitva
van-e még a Carrefour, mert bort kéne venni, jönnek a többiek. Hát, a Carrefour
10-kor zárt be, úgyhogy ezt bebuktuk. Fogta a telefonját, rendelt egy üveg
vodkát valahonnan (van valami kiszállítós dolog, akik ilyenkor szállítanak ki
alkoholt), mi addig Isabela-val kiültünk a konyhába beszélgetni.
Nem sokkal
később a többiek is megérkeztek, ugyanazok, akikkel tegnap voltunk, plusz egy
cseh lány a barátjával. Az én szobámban ültünk le, mert az a legnagyobb a
lakásban, de még ott is alig fértünk el. Iszogattunk, beszélgettünk. A
csehekkel egyből elkezdtünk politizálni, mert ők ismerték pl. Orbán Viktor
nevét – erős aggodalom ült ki az arcukra mikor kiejtették –, és kikérték róla a
véleményemet. Eddig akárkivel beszéltem itt külföldön Magyarország politikájáról
(főleg Közép-Kelet-európaiakkal), mindenki az Oroszországhoz való
közeledésünkről kérdezgetett, ami szerintem elég aggasztó. Én elmondtam, hogy
az oroszokkal semmi bajom, de nem vagyok boldog, hogy Magyarország Keletre
nyitogat, arról nem is beszélve, hogy a lakosság nagy részének erről fogalma
sincsen, mert szépen csöndben csinálják a kedves vezetőink. Megmondtam nekik,
hogy én kijöttem ide tanulni, mert ne kötelezzenek semmilyen szerződéssel, hogy
hány évet dolgozzak otthon, majd én eldöntöm. Ezen nagyon elképedtek, a
röghözkötés tényleg minden európainál kiveri a biztosítékot. Miután teljesen
lesokkoltam őket az otthoni történésekkel, inkább kimentem a konyhába cigizni,
és hagytam, hadd emésszék a dolgot. A konyhában volt Nicolas a brazil lányokkal
beszélgetett, és kávéztak. Aztán nem sokkal később elindultunk a Place des Terreaux-ra, egy diszkóba
(ahol én már voltam néhányszor, minden alkalommal maximum 5 percig). Végül nem
sikerült bejutnunk, mert a cseh srácnál nem volt személyi, és anélkül nem
engedték be. Keringtünk nagyjából egy órát ott a környéken, másik hely után
keresve, közben a többiek kebabot ettek, de a vége csak az lett, hogy
hazamentünk. Így is hajnali 5-kor kerültünk ágyba végül.
Vasárnap
végigaludtam a délelőttöt, aztán ebédre csak egy salátát dobtam össze megint,
nem volt kedvem főzni. Nicolas délután 4-ig aludt, mert ő még kikísérte reggel
6-kor Isabela-t a reptérre, tehát ő eléggé ki volt ütve. Délután a prezentációt
fejeztem be, Tom átküldte nagy nehezen a hiányzó részeket, és este 9-re az
egészet véglegesíthettem. Utána csak szenvedtem, a vasárnap nem az én napom.
Tanulni nem tudtam, tényleg, semmi értelmeset nem csináltam (a prezentáción
kívül). De, elhatároztam, hogy holnaptól „new
week, new life” és szépen elmegyek futni meg belevetem magam a könyveimbe.
Most a portugáltanuláshoz is sokkal több motivációm van, mert a brazil lányok
megígérték, hogy segítenek nekem, amikor csak szeretném. Már tegnap tanultam
két új szót. Most azt hiszem, összekészítem a cuccomat holnapra, aztán
lefekszem aludni, mégiscsak holnap reggel prezentálok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése