Megint futottam a buszhoz. Úgy látszik, vannak dolgok,
amik nem változnak. Paloznakon 5 éven keresztül minden egyes reggel futottunk,
mert a busz már a megállóban állt. Szerencsére a buszvezetők pont ráláttak az
utcára, egy idő után szerintem minden elindulás előtt odapillantottak, hogy nem
látnak-e minket kétségbeesetten rohanni. Ezt a gyakorlatot kezdem itt is
bevezetni, ma is megvárt a bácsi, nagyon rendes volt tőle. Sajnos, itt
nehezebb, mert nem lát rá pont arra az utcára, ahonnan általában futni szoktam –
ezért az esetek 70%-ában lekésem a buszt –, de azt hiszem, már kezdenek
megismerni itt is. Miután megjegyzik az arcomat, már nem lesz nehéz, csak ugye
itt jóval több buszvezető dolgozik, mint Paloznakon.
Lényeg a lényeg, hogy ma sikerült elérni, és időben be is
értem órára. Sőt, viszonylag korán, mert nagyon kevesen voltunk. Ma nagyon
követhető volt Julien Bondaz előadása, sokkal könnyebb anyagot vettünk, és
szerintem lassabban is magyarázott, mint máskor. Arról beszélt, hogy különböző
kultúrákban, milyen szerepe van a testnek, hogyan különböztetik meg az embert a
többi élőlénytől, stb. Érdekes volt, és most tényleg mindent le tudtam írni
végre.
Óra után kikísértem a lányokat a villamosmegállóba, mert
aljas módon ellógják a délutáni órát, és hazamennek korábban. Engem is majdnem
meggyőztek, mert a tanárnő felteszi a diavetítést, amiből magyaráz, az
internetre, onnan pedig meg lehet nagyjából tanulni. De aztán mégis úgy
döntöttem, maradok, nekem nem árt beülnöm minden órára, így sokkal könnyebben
megtanulom a dolgokat. Egy vázlatból marhára nem fogom tudni, miről beszélt a
tanár – ahogy szerintem amúgy a többiek sem, de az ő dolguk. Elmentem a
könyvtárba, és ott tanultam egészen délután 2-ig, akkor kezdődött a másik órám.
A terem előtt összefutottam Léna-val és Marielle-lel,
beszéltünk pár szót. Kérdezték, voltam-e reggel az „akción”?
 |
| forrás: http://www.lyonmag.com/article/71296 /lyon-2-les-enseignants-vacataires-en-colere- envahissent-la-cour-centrale-de-l-universite |
Mivel fogalmam nem
volt, miről beszélnek, kicsit több infót kértem tőlük, és kiderült, hogy a
sztrájkolók egyre drasztikusabb eszközökhöz fordultak, ma reggel sátrakat
vertek az egyetem főépülete előtt az udvaron, gondolom az volt a cél, hogy
addig maradnak, amíg nem kapnak valami érdemi ajánlatot/ígéretet a vezetéstől.
Hát, ott nem voltam, az biztos. Mindenesetre, úgy néz ki, sikerült valamit
elérniük, Léna azt mondta, a vezetés lement hozzájuk, és valami történt, de még
pontosan nem tudni, hogy micsoda. Majd kiderül, biztosan kapunk mi is
tájékoztatást később. Visont ez megmagyarázza, hogy Tom miért nem jött ma
órára, biztos vagyok benne, hogy ő ott volt, a sztrájk előhozta belőle az
aktivistát (meg biztosan nagyon nehéz elviselnie, hogy az óráinak csak a
80%-ára tud bejárni). Az órát egész normálisan végigültem, bár megint
káromkodtam rengeteget magamban, mert ez a nő annyira rohan, hogy képtelenség
leírni, amit mond, plusz amit kivetít egyszerre. Még szerencse, hogy a diákat
le tudjuk tölteni majd az internetről, anélkül nem tudom, hogy tanulnék a
vizsgára.
Óra után egyből rohantam haza, mert el akartam menni futni
még gyorsan. Iszonyatosan nagy izomlázam van, de erre csak az a megoldás, ha
tovább küzdök, különben sose fog elmúlni. Nicolas is írt, hogy mi újság, neki is
megírtam, hogy „Can’t stop, won’t stop!”
(Nincs megállás!), azt válaszolta, nagyon helyes, ha hazaért, majd eljön velem.
Arra kíváncsi vagyok, mert ha még a hatvanas bácsik is leelőznek, akkor mi lesz
ha egy huszonkét évessel kell futnom? Amúgy ma nagyon hero voltam, mert
lefutottam majdnem 8 km-t összesen 5 perc megállással. Nem mondom, hogy gyorsan
futottam, de azért kitartás kellett hozzá, összesen majdnem 1 óra volt az egész.
Majd belejövök, ez még csak a harmadik nap volt.
Itthon utánanéztem ennek a sztrájk-dolognak, és kiderült:
vége. Az egyetem vezetése 2,5 óra alatt megelégelte a sátrazó egyetemistákat az
udvaron, és felajánlott nekik egy (egész korrekt) megoldási lehetőséget.
Először is, valamennyi előleget fizetnek nekik most, másodszor pedig
felállítanak egy bizottságot, mely három részből fog állni: vezetőség,
titkárság (adminisztráció), doktoris tanárok képviselete, és azt a célt fogja
szolgálni, hogy rendeződjön a probléma, és mindenki elégedett legyen. Szépen lassan megírják a tanáraim szerződését
(épp ideje…), és kifizetik őket. Ez azt jelenti, hogy jövő héten elvileg már
meg lesz tartva minden órám, a jegyeimet pedig most már tényleg hamarosan
megkapom. Azt még senki sem tudja, hogyan fogják bepótolni az elmaradt órákat,
de én nagyon remélem, hogy valami normális megoldást találnak, és nem kell
mondjuk meghosszabbítani a félévet. Az egész tanulsága: 1. fizesd ki az
alkalmazottaidat; 2. ha nem akar a főnököd kifizetni, csak verj sátrat a
kertjében. Amúgy szerintem példaértékű, ahogy a vezetés végül megoldja az ügyet
(bár, ez eszükbe juthatott volna hamarabb/maguktól is), ez a bizottság nekem
nagyon szimpatikus, mert így közvetlenül van, aki képviselje a doktorisok
érdekét, és ne legyen semmilyen félreértés. Úgy látszik, sztrájkkal tényleg el
lehet érni a céljainkat, legalábbis itt, Franciaországban biztosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése