Péntek 13.
Nekem egészen délutánig fel sem tűnt. Amúgy sem szoktam ezekkel foglalkozni, és
mivel múlt hónapban volt már egy ilyen napunk, úgy gondoltam, nem mostanában
fog előfordulni. Hát tévedtem, és úgy látszik a péntek tizenharmadikák gyors egymásutánja
meghozza nekem is a szerencsétlenséget, még akkor is, ha eddig nem sok rossz
történt velem ezeken a napokon – legalábbis nem több, mint bármelyik másikon. Mondjuk
ma is „csak” annyi, hogy buktam egy állást, amire beadtam a jelentkezésemet. Not a big deal (Nem nagy ügy).
Reggel elmentem
futni, még akkor is, ha kicsit fájt a hasam. Igazi hero vagyok, mert az elején szenvedtem rendesen. Fájó hassal
egyáltalán nem vicces futni. Lefutottam a szokásos távot, itthon megmostam a
hajam, utána pedig összedobtam egy hatalmas adag carbonare tésztát, legalább
marad hétvégére is. Este átszaladtam a plázában lévő hatalmas Carrefour-ba, eredetileg
nyomtatópapírért, ami közben természetesen kiment a fejemből, úgyhogy jó sok
kajával, de papír nélkül értem haza. Legalább
hétvégén nem kell semmit vásárolni, de most már tényleg el kell kezdenem főzni
rendesen, mert semmi „gyors” kaja nincs itthon, csak alapanyag (amiből mondjuk
elég gyorsan ételt lehet varázsolni, ha nem lusta az ember).
Este
megpróbáltam tanulni kicsit, haladtam is valamennyit, de ezt a könyvet elég
nagy kihívás pontról pontra lejegyzetelni, nagyon belefárad az ember. Azzal
nyugtatom magam, hogy vizsga előtt nagyon fogok neki örülni (és biztosan így
lesz), de addig biztos meg fogok őrülni valamikor. Nem baj, kitartás.
Nicolas éjfél
körül érkezett meg, de én már aludtam. Nem tudom, mivel fárasztottam így ki
magamat, de elég hamar kidőltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése