Megint hétfő.
Nicolas még aludt, mikor én elindultam órára. Szokás szerint, nem kapkodtam el
az indulást, de azért sikerült időben beérnem. Ma előadással kezdtünk (persze,
most lehetett azt előbb, nem úgy, mint előző órán, mikor mi voltunk), Maeva,
Zoé, Noémie és Alicia mutatták be a beadandójuk témáját. Erdélyről és a
román-magyar együttélésről, identitásról beszéltek, milyen problémákat vet fel
a történelmi helyzet, a politikusok folyamatos harca, stb. a térségben. Nagyon
érdekes volt, nekem az elején volt csak egy pici problémám: szerintem nem
mutatták be pontosan a történelmi helyzetet. Nyilván, ők nem néztek utána
alaposan, de úgy beszéltek Erdélyről, mintha jogosan lenne Románia része. Nekem
meg úgy tanították az iskolában, hogy Magyarország egyik legfontosabb
történelmi része, mondjuk az igaz, hogy valamilyen szinten mindig különálló
régió volt, akkor is, mikor a magyar oldalhoz tartozott. Az előadás végére
azért egészen jól kirajzolódott az egész helyzet, hogy mi is a „probléma”
Erdélyben (leginkább a politika, mint mindenhol amúgy). A lányok nagyon
helyesek voltak, miközben beszéltek oda-oda pillantottak rám, ha valamit nem
jól mondanak, akkor szóljak. Az előadás végén is odajött Maeva, kérdezte,
milyen volt. Mondtam, hogy semmi baj nem volt az előadással, kicsit fura volt
nekem így, „külső szemszögből” nézni az egész helyzetet, mert eddig mindig csak
a magyar oldalt hallottam. Aztán az óra maradék részében a saját beadandónkkal
kellett foglalkozni, én összeültem Tommal és Marielle-lel, odaült hozzánk a
tanárnő is, segített elindulni, hogy nagyjából merre haladjunk majd. A két
maximalista társam elkezdett egy vázlatot írni, aminek hogyha minden pontját
betartjuk, szerintem összejön egy 40-50 oldalas beadandó, amikor csak 15 kell.
Nem baj, legalább valószínű, hogy jó jegyet kapunk. Főleg, hogy szerintem a
tanárnő teljesen odavan Tomért. Mégiscsak jó csoportot választottam, úgy
látszik.
Haza Maeva-val
mentem, de már órán is elkezdett fájni a hasam, út közben csak még rosszabb
lett. Elkezdtem attól félni, hogy elájulok, mert volt már rá példa, hogy
annyira begörcsölt a hasam, hogy az lett a vége. Maeva ráadásul nem jött velem
sokáig, ahogy szokott, metróznom már egyedül kellett. Szerencsére épségben és
ájulás mentesen hazaértem, de itthon annyira begörcsölt a hasam, hogy négy órán
keresztül nem tudtam mozdulni, csak feküdtem az ágyamban, Jóbarátokat néztem
(hátha az eltereli a figyelmem), és vettem be sorba a fájdalomcsillapítókat
(összesen hármat), ami természetesen nem használt. Nagy nehezen olyan 5 körül
megenyhült annyira, hogy el tudtam aludni. Nicolas közben hazaért, a szobájában
skypeolt valakivel.
 |
| Forrás: www.weheartit.com |
Mikor
felébredtem, kitámolyogtam a konyhába, jött Nicolas is, kérdezte, mi van velem.
Megnyugtattam, hogy semmi baj, csak kicsit elhagyott az erőm, de már jól
vagyok. Ő elszaladt vásárolni, én megsütöttem a maradék palacsintát, és
előkészítettem a húsos-cukkinis tölteléket hozzá. Nicolas hozott tejfölt,
összekevertem a tölteléket, beleraktuk a palacsintákba, aztán összesütöttük, és
nagyon finomat vacsoráztunk. Nicolas marhára örült, hogy megint jót főztem, azt
mondta, 10/10-et ad, és nagyon jó cooking
skill-jeim vannak (= jó érzékem van a főzéshez).
Este átjöttek
Nicolas brazil barátnői, meg egy német lány, boroztak, beszélgettek, aztán
elmentek bulizni. Én is odaültem hozzájuk, és könyörögtek, hogy menjek, de
mondtam, hogy nem annyira vagyok jól, majd hétvégén. Mikor ők elmentek bulizni,
én le is feküdtem aludni, nem ez volt az én napom, úgy érzem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése