Le 6 Mars 2015

Még mindig nincsen péntekenként óránk, mert a sztrájk miatt mindegyik elmarad. Így hát nem is kellett felkelnem korán. Mire felébredtem, Nicolas már nem volt itthon, úgyhogy egyedül reggeliztem, aztán nekiálltam a tanulásnak. Először csak összekészítettem a hétfői előadáshoz a dolgaimat, mert úgy volt, hogy délután megyünk Tomhoz, összerakni az egészet. Mire ezzel végeztem, pont megéheztem, úgyhogy összedobtam gyorsan egy salátát és megebédeltem.

Délután 3 körül már fura volt, hogy nem hív se Tom, se Marielle, mert pontos időpontot nem beszéltünk, csak hogy majd délután összeülünk. Írtam Tom-nak facebookon, de nem reagált. Fél 4-kor kaptam egy smst, hogy „Hello Sarah, 16h chez moi pour bosser ca te va?” (16-kor nálam tanulunk, jó neked?). Gondoltam magamban, hogy te is jókor szólsz, fél óra csak amíg odaérek… Visszaírtam, hogy fél 5-re ott vagyok, előbb biztosan nem érek oda. Befejeztem rohanva az ebédemet, csináltam egy kávét, de aztán még így is kapkodnom kellett, ráadásul késtem 10 percet.

Tom olyan össze-vissza házban lakik, hogy véletlenül egy másik lakásba kopogtam be. Két fiatal csaj nyitott ajtót, én pedig annyira meglepődtem, hogy először meg sem tudtam szólalni. Aztán nagy nehezen megkérdeztem, hogy Tom merre lakik, megmutatták, én meg átmentem a folyosó másik végére. Tom mosolyogva nyitott ajtót, aztán mikor elmeséltem, hogy másik lakásba csengettem, akkor szépen kiröhögött, mert már kétszer voltam nála. Marielle még nem érkezett meg, amíg őt vártuk, elolvastam Tom részét, amit írt, ő meg az enyémet. Nagyon jó idő volt, úgyhogy Tom kiült az ablakba, kedvem lett volna lefényképezni, annyira jól nézett ki ott. Tiszta alter-arc. Közben szólt a brazil zene a laptopjáról. Nem sokkal később megérkezett Marielle is, és elkezdtünk tényleg dolgozni. Összeraktuk az egész prezentációt, én megígértem nekik, hogy megcsinálom prezi-ben a hétvégén, mert mindketten elég elfoglaltak, nekem még semmi programom nincsen. A „tanulás” vége az lett, hogy Tom berakott egy zenei gyűjtéseket tartalmazó cd-t, nekünk pedig ki kellett találnunk, hogy egy-egy dalt hol gyűjtöttek. Én nagyon büszke voltam magamra, mert az első tippem Közép-Afrika volt az egyik dalhoz, aztán kiderült, hogy Etiópia, úgyhogy nagyon jól ráéreztem. Marielle azt hiszem Ázsiát mondott, ő elég messze volt a megoldástól. Közben ittunk mathe-t, ami egy dél-amerikai tea, egy kis pohárkába beleraknak mindenféle (tea)füvet – nem drogot – meg gyógynövényeket vagy nem tudom, arra forró vizet töltenek és egy csövön keresztül lehet kiszívni belőle a teát. Tomnak van hozzá ilyen kis pohárkája, tavaly vette, mikor Dél-Amerikában utazgatott. Aztán olyan 7 körül elindultunk hazafelé Marielle-lel.

Már majdnem 8 óra volt, mire hazaértem, Nicolas még mindig sehol. A cuccai meg az egyik barátnőjének a cuccai viszont a szobájában voltak, a konyha is tele volt kajával, úgyhogy biztosan jártak a lakásban. Ma érkezett egy kolumbiai barátnője, aki Madridban tanul egyetemen, átugrott a hétvégére Lyonba. Olyan 9 fele értek haza, leültünk a konyhába vacsorázni, meg beszélgetni. Nicolas barátnője Isabella nagyon helyes volt, mindenfélét kérdezgetett, nagyon szimpatikus lány. Egy egyetemre jártak, onnan ismerik egymást, de nem tudom, mennyire szoros a barátság, mert pl. azt nem tudták pontosan, hogy a másik hány éves. Mindegy. Kis idő múlva Nicolas bejelentette, hogy mennek az egyik barátjához házibuliba, és ha akarok menjek velük. Nem kellett nagyon könyörögni, átöltöztem és mentem velük, nem volt más dolgom.

Két brazil lányhoz voltunk meghívva, akik nagyon messze laktak. Ott volt még egy német srác és egy Új-zélandi lány is. Leültünk, elkezdtünk velük iszogatni, beszélgetni, nagyon aranyosak voltak. A legkülönbözőbb témák szóba jöttek, de leginkább ismerkedős este volt, mindenki kíváncsi volt a másik országára, kultúrájára, a politikától elkezdve a randizási szokásokig. Eredetileg el akartak indulni egy diszkóba, de végül ott ragadtunk a brazil lányok lakásában. Fél 4-kor szó szerint mindenki kidőlt. A többség berúgott, és azért aludt el, Isabela beteg volt, ő azért, én egyszer csak azt vettem észre, hogy körülöttem mindenki szuszog a kanapén. Én is ittam, annyit, mint a többiek, de semmi bajom nem lett tőle, egyáltalán nem éreztem az alkoholt és még csak el sem álmosodtam. Végül nem volt más választásom, ha mindenki aludt, én is becsuktam a szemem. 5-kor felkeltett minket az egyik brazil lány, hogy indul az első busz (igen, Lyonban ilyen, hogy éjszakai járat elvétve létezik), úgyhogy kitámolyogtunk a lakásból félálomban, és hazabuszoztunk. Itthon a két kolumbiai szó szerint bedőlt az ágyba, de én még mindig nem voltam annyira fáradt, úgyhogy megnéztem egy filmet elalvás előtt, fél 7 volt, mire tényleg lehunytam a szemem.