Reggel
próbáltam halkan összekészülni, hogy ne ébresszem fel Nicolas-t, neki csak
később volt órája. Én bementem 10-re, időben odaértem, még a tanárt is
megelőztem, pedig már jóval előttem be szokott érni a terembe. Ma nem volt
annyira szép idő, mint tegnap, fújt a szél nagyon, emiatt volt hideg. Egyébként
a nap még mindig süt, remélem most már így is marad, semmi kedvem visszamenni a
télbe.
Az első óra, Nommer et classer elég fárasztó volt.
Annyi antropológusról meg különböző kutatásokról beszélt Julien Bondas, hogy a
végén már teljesen elveszítettem a fonalat. Mondjuk, ez még mindig jobb volt,
mint a múltkor óra Lévi-Strauss-ról… Ma a színek és az állatok
csoportosításáról beszélt, ki kutatta ezt a területet, és milyen eredménnyel. Szó
volt még a szimbolikáról is kicsit, hogy milyen állat, minek a szimbóluma egy
adott kultúrában. Érdekes volt nagyon, meg tényleg szeretem ezt az órát, de a
végére el lehet fáradni. Jó hír viszont, hogy megengedi majd, vihetjük a vizsgára
a jegyzeteinket. Azt mondta, nem azt szeretné, hogy kívülről megtanuljunk
egy-egy anyagrészt, hanem, hogy tudjuk használni azokat a példákat, amiket ő
adott órán, a saját gondolatmenetünkbe beleépítve. Így könnyebben tudjuk
használni az idézeteket, nem keverjük össze a szerzőket, stb. Nagyon
szimpatikus volt, mert tényleg nem az a lényeg, hogy bemagoljuk szóról szóra,
amit leadott, hanem, hogy megértsük, gondolkozzunk rajta, és a saját
gondolatmenetünk szerint írjunk egy „disszertációt” (szerintem otthon inkább
esszének mondjuk ezt). Azt mondta, ez nem azt jelenti, hogy nem kell tanulnunk,
mert ha nem tanulunk előtte és úgy megyünk be a jegyzeteinkkel abból csak egy
nagy káosz lesz, az úgyis látszani fog. Csinálnunk kell fiche de synthese-t (vázlat, összefoglaló lap), és azt bevinni,
mert úgy tudni fogjuk, mi hol van, mit hogyan tudunk használni. Emellett
rengeteget kell olvasni, adott egy listát a könyvekről és cikkekről, amikről
beszélt, annak is neki kell állnom valamikor. Nem kell elolvasni az összeset,
de néhányat tényleg nem ártana. Kicsit beszélt az első félévi vizsgáról is,
amit nála írtunk (Théories
anthropologiques), és megnyugodtam, mert én jó gondolatmenetet vittem
végig. A téma az échanges (cserék)
voltak, és alapvetően arról kellett (volna) írni, hogy a kultúrák közötti
cserék hogyan zajlanak, kik kutatták ezt, milyen módszerekkel, meg Malinowski
kutatásáról, ami egy cserekereskedelmet vett alapul, stb. Én ezt csináltam, de
volt aki arról írt, hogy az antropológus és a kutatási alanyok között milyen
csere megy végbe, ez pedig teljesen vakvágány volt, és 9-nél jobbat nem is
lehetett rá kapni. Remélem, jó jegyet kapok rá, ha minden igaz, pénteken
kiderül.
Óra után
elindultam a könyvtár felé, ott várt Maeva, együtt mentünk ebédelni. Annyira
elkésett volna az első óráról, hogy be sem jött, inkább beült a könyvtárba
tanulni, nekem írt egy sms-t, hogy menjek, keressem meg. Ő azt tervezi, hogy
átmegy jövőre politológiára, de ehhez meg kell írnia egy vizsgát, ami nagyon
nehéz – arra tanul most. Azt mondta, nagyon szívesen folytatná az antropológiát
is velünk, mert érdekli nagyon, de a két egyetem Lyon két végén van, és ha nem
sikerül jól összeállítania az órarendjét, akkor nem fogja tudni megcsinálni. Együtt
ebédeltünk, aztán visszamentünk a könyvtárba és tanultunk a következő óránkig.
Átballagtunk az
L épületbe, megkerestük a többieket, Zoé és Alicia már ott röhögcséltek az amphi közepén, Noémie mögöttük ült az
egyik fiú csoporttársunkkal. Bepattantunk melléjük, nem sokkal később el is
kezdődött az óra. Ma annyira hadart a kedves kis doktoris nőci, hogy lehetetlen
volt követni. Ráadásul az a mániája, hogy nagyon hosszú idézeteket tesz fel a
diára, de kb. 5 másodpercünk van leírni, nyilván senkinek nem sikerül soha. Egy
idő után már nem is szólunk neki, felesleges. Muszáj elolvasnom azt a könyvet,
ami alapján tanít, mert különben biztos hogy egy kukkot sem fogok tudni
vizsgán. Óra végén legalább levetített egy filmet, ami érdekes volt, de én
olyan fáradt voltam, hogy bealudtam rajta, a többiek ott röhögtek körülöttem.
Haza
Noémie-vel, Maeva-val meg Margot-val jöttem, teljesen egy irányban lakunk,
nekem onnan már csak buszoznom kellett, nincs messze. Itthon Nicolas várt,
annyira aranyos volt, elém tett egy karamelles joghurt-szerű valamit, eszméletlen
finom volt. Azt mondta, imádja a karamellt (én is), és egy hosszú nap után
igazán megérdemlem. Ő nem ment be ma az egyetemre, annyira jól érezte magát az
új helyén, hogy nem bírt elindulni. Beszélgettünk kicsit a konyhában, aztán
elindultunk vásárolni a Lidl-be. Vittük a nagy utazóhátizsákjainkat, és annyi
kaját vettünk, hogy alig bírtuk hazacipelni ketten. Nagyon vicces volt, amikor
beléptünk a boltba, azt mondta „You’re
the mother, you tell me what to buy and I’ll take it.” (Te vagy az anyuka,
megmondod mit vegyünk, és én hozom). Kiderült, még sosem volt vásárolni az
anyukájával (meg mással sem nagyon). Ez az első, hogy elköltözött otthonról, és
nagyon kis elesett tud lenni néha, főzéssel, takarítással, meg úgy mindennel.
Mégiscsak fiú. De legalább fejlődőképes, mert addig nyúz, amíg meg nem tanul
egy-egy dolgot, utána nem engedi, hogy én csináljam. Hazahoztuk a rengeteg
kaját, ami két hétig minimum elég lesz kettőnknek, bepakoltuk a hűtőbe. Ezt a
látványt nagyon szeretem, amikor a mi nagyon pici hűtőnk tele van, és tényleg
nem fér bele semmi más.
Este ő elment
edzőterembe, én meg felhívtam Katit kicsit, aztán próbáltam értelmes dologra
fordítani az időmet, mondanom sem kell, nem sikerült. Holnap korán felkelek és
tanulok, csak délután 3-kor kell bemennem, 4-kor van órám, addig nagyon sok
időm van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése