Le 5 Mars 2015

Ma reggel olyan 10 körül keltem. Aludhattam volna, ameddig akarok, mert reggel nem volt órám, de jobbnak láttam felkelni, hátha tudok valamennyit haladni a tanulással. Nicolas már elment az egyetemre, mire én kivonszoltam magam a fürdőszobába. Hajat mostam, reggeliztem, aztán leültem az íróasztalhoz. Egy idő után rájöttem, hogy ebédidő van, megettem a maradék brokkolikrémlevest meg spagettit, aztán nagy nehezen rávettem magamat a tanulásra. Szokás szerint az utolsó pillanatban. Ennek a vége az lett, hogy 3-kor, mikor indulnom kellett órára, kapkodtam, alig volt időm összekészülni, rohantam a buszra. Le is késtem. Nem baj, lesétáltam a metróhoz, és kis kerülővel ugyan, de nagyjából időben beértem az egyetemre.

Szerencsére nem maradtam le semmiről, Axel Guioux még jó fél óráig magyarázta az előző óra anyagát, annak, aki nem volt, vagy annak, aki volt, csak jobban meg akarta érteni. Érdekes volt az óra, bár a többiek nem nagyon jöttek be. Nem volt Maeva, Zoé, Tomot sem láttam. A lányok (Mélaine, Alicia pl.) ott ücsörögtek nem messze tőlem, de végül nem mentem oda hozzájuk óra után sem, hanem inkább egyenesen hazajöttem.

Itthon Nicolas aludt, mikor megjöttem, de én nem is vettem észre szegényt. Sejtettem amúgy, mert be volt csukva a szobája ajtaja, sötét volt az egész lakásban, de nem mertem bemenni, nehogy felébresszem. Nem sokkal később felébredt, megvacsoráztunk együtt, aztán ő elment az edzőterembe, én meg folytattam a tanulást, amit délután elkezdtem. Annyi mindent olvastam a hétfői prezentációhoz, meg olyan jó vázlatot csináltam, hogy nem hiszem, hogy Tomék bele fognak kötni holnap. Minden eshetőségre felkészültem, legalább akkora maximalizmussal készítettem el a részemet, amekkorával Tom dolgozik. Az öt perc helyett, amennyi rendelkezésemre fog állni, tudnék beszélni vagy egy órát Marc Chemillier-ről, meg a munkáiról. Majd meglátjuk, mit gondolnak a többiek. Holnap délután találkozunk, a pontos időpont még nincs meg, nem írtak ők sem nekem, én sem kerestem őket, majd holnap rácsörgök Tom-ra, hogy mi legyen. Nála találkozunk, az nagyjából félúton van, én örülök neki nagyon, imádom a lakását.

Mostanra már Nicolas is hazajött az edzőteremből, szerintem az anyukájával beszél most, én mindjárt elalszom.