Sikerült felkelnem
időben, alig hittem el, az ébresztőórám első csörgésére felébredtem. Nagy nehezen
összekészülődtem, sajnos a reggelimet már nem sikerült befejezni, mert késésben
voltam. Megint esett az eső, és még mindig nincsen vízálló cipőm, úgyhogy már a
buszmegállóban éreztem, hogy vízben tapicskolok. Szerencsére a megálló, ahol a
lányokkal találkoztunk, nem volt messze. Kivételesen pontosan érkeztem, és még
nekem kellett rájuk várni. Először Zoé érkezett meg, aztán kb. fél órát vártunk
Mélaine-re, mert valami gáz volt a metróval.
Megtaláltuk a
kollégiumot, ahol külföldi diákok lakásproblémáit fogjuk kutatni, beszéltünk
mindenféle emberekkel (portás nénivel, meg egy külföldi diákokat segítő
egyesület vezetőjével), sőt egy sráccal is, aki épp valamit intézett ennél az
egyesületnél, gyűjtöttünk szórólapot, aztán jobb ötlet híján eljöttünk. Nem
igazán tudjuk, hogyan tovább, úgy döntöttünk, majd megkérdezzük holnap a
tanárt. A lányok elmentek az egyetemre utána, mert 12-től órájuk volt, én meg
haza, mert nekem csak 4-re kellett visszamennem.
Itthon összedobtam
valami ebédet, aztán tanultam meg Jóbarátokat néztem felváltva, próbáltam
túllendülni a borzalmas (több napja tartó) rossz kedvemen, de nem sikerült. Az
órámra nem mentem el végül, mert egyszerűen szükségem volt arra a plusz 4 órára
a napomból. Este összedobtam valami rizottó-szerűt, pedig nem is voltam éhes. A
többiek délután elmentek valahova, és egészen este 8-9-ig nem volt semmi hírem
róluk, aztán hazajöttek, és kiderült, hogy valahol mászni voltak a környéken.
Valószínűleg a fáradtságom is az oka, de Lu és Aaron folyamatos kiabálását-sikítozását
egyszerűen nem bírom elviselni. Szerencsére most elmentek bulizni, úgyhogy
kicsit csendesebb a ház, csak Tilman tesóját hallom a szomszéd szobából
skype-on meg a felettünk lakó néni tévéjét. Elég vékonyak a falak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése