Lu-val megint együtt
mentünk suliba, ezért szeretem a szerdákat. Sokkal jobb vele menni, még ha nem
is beszélünk sokat – nekem azért korán reggel is folyamatosan jár a szám, de ő
nem mindig partner, inkább csak hallgat nagy fáradtan – legalább érzem, hogy
szívok egyedül ezzel a borzasztó hosszú tömegközlekedéssel. Az egyetem előtt
láttam, hogy Marie és Maeva (ha így kell írni a nevét) kint cigiznek, úgyhogy
csatlakoztam hozzájuk, legalább beszélgetek kicsit az óra előtt is. Ott volt
egy harmadik lány is, akiről nem is tudtam, hogy antropológián van, mert még
sosem voltam vele együtt. Kicsit beszélgettünk csak, aztán mentünk órára.
Mielőtt beértünk a
terembe, Lena is csatlakozott hozzánk, mellé ültem le. Rájöttem (megint), hogy
szerdánként muszáj előbb beérnem, mert különben nem marad hely az első sorokban
– se középen – és leghátra szorulunk, ahonnan semmit nem lehet látni. A többiek
ugyan el tudják valamennyire olvasni, amit a tanár ír, de én a rossz szememmel
annyira nem. Azért valahogy megpróbáltam jegyzetelni, és a végén még Lena is
rólam másolt.
Óra után én mentem
haza, mert úgy döntöttem, semmi értelme megvárni a Théories anthropologiques-ot, ami egyrészt halál unalmas, másrészt
a ppt-t felteszi a tanár a BV-re (Bureau
Virtuel, az egyetem internetes platformja), onnan majd le tudom másolni, és
legalább marad plusz 4 órám a beadandóimra. Úgyhogy haza is mentem, megettem a
szokásos hétköznapi reszelt répámat, aztán belevetettem magam az ágyamba a
könyveim meg a laptopom mellé. Egészen estig tanultam, írtam, olvastam,
próbáltam összerakni a Bibliographie
commentée-t. Ez a feladat annyiból áll, hogy a mini-kutatásunkhoz kellett
választani három forrást (egy könyv, egy cikk egy tudományos folyóiratból, és
egy harmadik akármilyen – lehet újságcikk, honlap, szórólap, stb.), és azoknak
a segítségével leírni, hogy hogyan kapcsolódnak pontosan a kutatásodhoz, és az
olvasásuk után mennyiben változott meg az először elképzelt koncepció. Mivel a
mi kutatásunk a külföldi diákok integrálódásáról, lakáskeresési bajukról, stb.
szól, ezért ezzel kapcsolatos könyvet meg cikket kerestem. Egész érdekes
dolgokat találtam, a könyv a Maghreb országokból (Algéria, Tunézia, Marokkó) érkező
fiatalok nehézségeiről, fogadtatásáról szólt, Franciaországban. A cikk a
Bretagne-ban élő külföldi diákokkal foglalkozott, harmadik forrásnak pedig egy
Index interjúsorozatot választottam, ami három magyar fiatal első félévét
követi végig Angliában. Az interjúsorozat nagyon tetszik, mert pontosan
ugyanezeket a dolgokat élem át én is itt, és én is pontosan olyan dolgok miatt
jöttem ki, mint ők, teljesen átérzem a helyzetüket. Mintha rólam szólna néha a
cikk, megéri elolvasni.
Egészen hajnalig
olvastam, írtam, eléggé kifáradtam a végére. Nagyon nehéz francia forrásokat
olvasni ilyen szinten. Nem a nyelv, hanem a szakszavak miatt. Értem, amiről szó
van mindig, de nagyon nehéz franciául értelmezni egy ilyen cikket. Még magyarul
is nehezen menne…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése