Szombat reggel – na jó,
délben – már csak Lu és Aaron hűlt helyét találtam a lakásban, meg Tilman
biciklijét az előszoba közepén biciklitartóstul a buszról, amit gondolom
indulás előtt leszereltek. Első dilemma: se tej, se müzli, se semmi reggelinek
való alapanyag nem volt itthon, ezért dönthettem, hogy vagy megiszom az üres
kávét és majd futás után elmegyek bevásárolni, vagy szerzek valami szünetkezdéshez
méltó reggelit. Nagyon nem volt kedvem hideg kávét szürcsölgetni minden nélkül,
úgyhogy félig pizsamában leszaladtam a boltba. Gondoltam mi lehet, maximum az
eladó kiröhög magában, nem hiszem, hogy olyan sokan lennének ilyenkor. Hát
ennél nagyobbat ritkán tévedek. A bolt természetesen ilyenkor tele van fiatal
helyes pasikkal, akik mosolyognak rám, én pedig igyekszem takarni a borzas
fejemet meg a csipás szemeimet a sálammal, és minél hamarabb megtalálni a
müzlimet és a tejet, majd visszarohanni a lakásba. Küldetés teljesítve, remélem,
soha többet nem találkozok velük, vagy csak normálisabb körülmények között,
amikor esetleg kicsit jobban hasonlítok egy emberre, mint egy zombira. Három
körül kaptam Tilmantól egy üzenetet, hogy lekéste a repülőjét (megint), és
beugrana ledobni néhány cuccát, mielőtt Biarritz-ba megy a családjához. Így is
lett, de nem volt itt sokat, csak ledobta a cuccait, fürdött, aztán ment is
tovább, mert stoppolni fog, és azt ugyebár nem lehet késő este elkezdeni, ha
messzire akar jutni az ember. Estefelé összeütöttem egy rántottát, miközben
Borival skypeoltam. Nem nagyon csináltam érdemi dolgot, de úgy döntöttem, ez a
szünet első napja és megérdemlem a semmittevést. Lefoglaltam a buszjegyemet
Párizsba, úgyhogy most már semmi nem állíthat meg (maximum egy sztrájk, a
franciáknál soha nem lehet tudni…), szerdán megyek. Aztán valami furcsa dolog
történt, éjjel 11-kor valaki csöngetett az ajtón. Nem kint, az utcáról, hanem a
házban, itt állt a bejárati ajtó előtt. Először nem tudtam, mit csináljak,
aztán rájöttem, hogy van peephole
(kukucslyuk) az ajtónkon, úgyhogy kikukucskáltam, és a házból a leghelyesebb
pasi állt az ajtóm előtt. Hát persze, hogy kinyitottam neki, aztán kiderült,
hogy csak cigipapírt akart, és mivel én ebben nem tudtam neki segíteni, ezért
szomorúan visszament az emeletre, én meg sokáig nem tértem magamhoz. Aztán
folytattam a Jóbarátok-maratont az ágyamban, és olyan 2 körül el is aludtam.
Vasárnap megint jó
sokáig aludtam, és mások már rengeteg dolgot csináltak délelőtt, amikor én épp,
hogy csak kimásztam az ágyamból. Reggeli után gondoltam egyet, összeszedtem
magam, és elmentem futni. Ez pedig nagyon jó ötletnek bizonyult, mert gyönyörű
idő volt. Szerintem a fél város kijött vasárnap a parkba, mert tele volt
biciklisekkel, futókkal, kisgyerekes családokkal, idős és fiatal párokkal, nagyon
jó hangulata volt az egésznek. Lenyomtam a szokásos két körömet, aztán kicsit
haverkodtam a kacsákkal, majd hazamentem. Összeütöttem egy rizottót vacsorára,
salátával és halkonzervvel ettem, egész egészségesre sikerült. Mondjuk, mióta
itt vagyok nem is hiszem, hogy akármilyen egészségtelen ételt ettem volna. Még
szeptemberben egy hamburgert és ennyi. Este bekapcsolódtam a családi
szülinapozásba skypeon, Bori szülinapját ünnepelte az egész nagycsalád, kicsit
beszéltem velük, jó volt. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése