Megint egybe írom a hétvégét, mert most
aztán tényleg semmit nem csináltunk. Szombaton sikerült délben kelnünk (12 óra
alvás után), leszaladtam a boltba reggelit venni, mert a hűtőnk teljesen
kiürült. Miközben szép csendesen reggeliztünk Lu-val (Aaron az ágyában
fetrengett még, mellesleg ő egy zsidó ünnep miatt nem is ehetett), egyszer csak
kopogtak és Tilman állt az ajtó előtt. Szegény, sokkal hamarabb felébredt, mint
mi, de mivel nincs kulcsa, kénytelen volt megvárni amíg felkelünk, a városban
sétálgatott, azt mondta. Reggeli után eldöntöttük, hogy elmegyünk a Lidl-be
vásárolni – most busz nélkül, mivel az lerobbant és nem nagyon használható, még
ilyen rövid távra sem. Aaron oda sem jöhetett velünk, mert neki ma szigorú
semmittevés volt a programja az ünnep miatt. Ő elment sétálni – és gondolkozni
az elmúlt évén –, mi pedig tovább ücsörögtünk az asztalnál. Tilman három órát
várt ránk, amíg sikerült összekészülnünk, de végül csak sikerült elindulni. A
nagy bevásárlás jó sokáig tartott. Egyrészt, mert messze van a Lidl, másrészt,
mert iszonyatosan sok dolgot vettünk. Olyan hat körül értünk vissza,
hullafáradtan. Én el akartam menni a plázába tollat, papírt, mindenféle
írószert venni a suliba, de nem volt erőm. Este elhatároztuk, hogy elmegyünk
bulizni, most már tényleg. Sikerült éjfélkor elindulnunk, mert én skypeoltam,
Lu rajzfilmet nézett Tilmannal, Aaron pedig még nem ért haza a zsinagógából.
Nagy naivan azt hittük, jó buli lesz, hatalmas lelkesedéssel vetettük bele
magunkat az éjszakába. Hát nem így lett. Lementünk a Rhone partjára, ott voltak
Aaron barátai, akik nagyrészt spanyolul beszéltek, tehát én alig értettem
valamit. Egy idő után azt vettem észre, hogy egy nagyon fura srác nyomul
ezerrel és próbál mindenképpen beszélgetni velem. Válaszolgattam neki úgy néha,
aztán Lu megmentett, menjünk haza. Tilman és Aaron természetesen felszívódtak,
mi pedig, ketten lányok megtapasztaltuk, hogy nem jó dolog azon a részen
kíséret nélkül sétálgatni. Három fele értünk haza, én még fent maradtam kicsit,
talán négy lehetett, mire elaludtam.
Vasárnap ismét délig aludtunk. Aaron és Tilman
már pakoltak, mire kijöttem a szobámból, mentek síelni/snowboardozni az
Alpokba, ezen a hétvégén nyitott az egyik közeli sícentrum. Szerencsére, még
mielőtt elindultak volna, hatalmas reggelit ütöttek össze (tegnap voltunk
vásárolni, úgyhogy volt miből). Miután jól laktunk, a fiúk elindultak, mi pedig
bevettük magunkat Lu szobájába, és egészen este hatig feküdtünk ott. Filmet
néztünk, zenét hallgattunk, beszélgettünk néha. Este hatkor megéheztem, gyorsan
összedobtunk egy salátát, aztán folytattuk a semmittevést. Illetve én
skypeoltam, konferenciabeszélgetést folytattunk
Glasgow-Dijon-Lyon-Tapolca-Budapest vonalon. Több mint öt órát beszéltünk,
összesen hatan, de egyszerre sosem voltunk ott mindannyian. Elég vicces volt
így látni a többieket – a Sport kocsmapultja nélkül –, de egy idő után biztos
hozzászokunk ehhez is. Télen meg nyáron úgyis találkozunk majd személyesen is.
Végül ketten zártuk a beszélgetést éjfélkor, mert mégiscsak egyetemre kellene
menni másnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése