Újabb semmittevős
hétvége. Akarom mondani, tanulós hétvége. Aaron és Lu már Grenoble-ban vannak,
tegnap reggel találkoztam utoljára Lu-val, annyira aranyos volt, megölelgetett,
megpuszilgatott, és szomorkodott, hogy csak olyan későn (3 nap múlva)
találkozunk. Iszonyú helyes volt tőle, de mondom, kicsit már kezdett elegem
lenni belőlük, úgyhogy azért örültem, hogy lesz egy nyugis hétvégém egyedül. A
sok háziról meg beadandóról meg olvasnivalóról nem is beszélve…
Szombaton a szokásos
déli ébredés után végre normális kávét ittam. Regina, a lakástulajdonos ugyanis
tegnap hozott néhány cuccot (vasalót, vízforralót, kinyithatós ágyat,
kávéfőzőt, stb.) nekünk, amit összeírtunk, hogy hiányzik, mindent. Nagyon
kedves volt tőle, elég sokat spóroltunk így. Anya küldött nekem a kedvenc
kávémból, párizsi vaníliakávé, egyenesen a Frei Café-ból, azt főztem, isteni
volt. Reggeli után összeszedtem magam, és futottam egyet a parkban, most
lenyomtam 3 kört, ami nagyjából 12 km. Igazából azért lett 3 kör, mert az
elsőben annyiszor le kellett lassítanom (iszonyatosan szúrt az oldalam, fogalmam
sincs, miért), hogy nem ítéltem teljesnek. A harmadik kör végére azért elfáradtam,
de nagyon jól esett. Közben összehaverkodtam a libákkal (vagy kacsákkal) a
parkban, gyönyörű idő volt, ők is nagyon élvezték. Most valami tökfaragós
program volt, tele volt az egész park kisgyerekekkel, szülőkkel, meg tökökkel.
Alig lehetett tőlük elférni, mert még a futóknak szánt kis ösvényen is sokan
sétálgattak, kerülgettük őket folyton a többi „sportemberrel”. A
délutánom/estém elég gyorsan elment, elszaladtam vásárolni, összedobtam egy
rizottót, megnéztem néhány Jóbarátok részt, aztán úgy döntöttem, alszom, majd
holnap tanulok rendesen.
Vasárnap a reggeli (déli?)
kávém után megint futással indítottam a napot, most kicsit szorított az idő,
úgyhogy a szokásos 8 km-t lenyomtam, és jöttem haza. Összedobtam az ebédemet,
aztán délután nekiláttam tanulni. Elég nehézkesen ment, de igyekeztem. Elolvastam
egy cikket, kijegyzeteltem belőle a fontos dolgokat, elég hosszú volt, úgyhogy
ráment az egész délutánom/estém. Sokáig fent voltam, Aaronék sehol. Olyan fél 2
fele feküdtem le aludni, és mikor már félálomban voltam, akkor hallottam a
kulcsot a zárban, hazaértek. Kicsit nyugodtabban aludtam el, jobban érzem magam
azért, ha itt vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése