Reggel korán keltem
(na jó, 9-kor, de az már korainak számít!), és reggeli után folytattam az
írást. Az első beadandómat nagyjából befejeztem, remélem jól sikerült.
Nekikezdtem a másodiknak. Azt a kékszemű tanárunkhoz kell beadni, a Méthodologie universitaire-re, és csak
annyit kért, válasszunk egy cikket vagy fejezetet egy könyvből, és írjunk róla
egy kicsi összefoglalót. Ez alapján elég könnyű feladatnak tűnt, főleg, hogy
csak 1,5-2 oldalt kellett írni. Az meg egyáltalán nem nagy dolog. Választottam egy
cikket az egyetem internetes könyvtárából, ahol rengeteg folyóiratot meg lehet
találni. Michel Agier (akiről múlt
héten Tom előadásában is szó volt, az EHESS-en tanít, nagyon híres
antropológus) cikke volt, a címe Mobilités
africaines, racisme francais volt, és az afrikai menekültekről, és a
francia rasszizmusról szólt. Egy Franciaországban élő afrikai, és egy azt
hiszem Afrikában élő francia szólalt meg benne, ők vitatkoztak az aktuális
helyzetről. Nagyon érdekesnek tűnt, de a közepénél rájöttem, hogy kemény fába
vágtam a fejszémet. Háromkor el kellett indulnom a délutáni Unité de l’homme, diversité des cultures
c. órámra, úgyhogy egy kis időre felfüggesztettem a tanulást.
Reméltem, hogy
összefutok Tommal, mert tegnap beszéltünk facebook-on kicsit, megkértem, adja
kölcsön a jegyzeteit a szünetre. Elképesztő a pasi, mert közölte, hogy ő
tanulni akar szünetben is, úgyhogy nem tudja odaadni őket. Kicsit abszurdnak
érzem, hogy az, aki mindent tud, és iszonyatosan okos tanul szünetben és nem
én, aki külföldi vagyok és elég nagy szükségem lenne a pótlásra. Azt mondta,
kérdezzek mást, de mivel más nem volt ilyen kedves, hogy felajánlotta, annyira
nem akarok könyörögni, inkább megvárom a szünet végét, és majd utána lévő héten
lemásolom róla. Azért jó lett volna vele ma összefutni, hogy személyesen is
megbeszéljük ezt az egészet, de nem jött órára. Igazából nagyon kevesen jöttek
órára. Lehet, hogy a beadandók miatt van, de nagyjából fele annyian voltunk az aphi-ban, mint szoktunk lenni. Azért
elég hasznos óra volt, mert a félévi vizsgáról beszélt nekünk a tanár, mutatott
egy példát és közösen megbeszéltük, hogyan kellene megírni. Sajnos pont az
október 23-i Tedd magad szabaddá! tüntetés alatt voltam órán, ezért nem tudtam
meghallgatni a beszédeket, pedig nagyon jónak ígérkeztek. Azért, mikor
hazaértem kicsit utána olvastam, és elég jó visszajelzések születtek, de hát nem is nagyon vártam mást. Lélekben azért ott voltam.
Ha már október 23-a
van, ajánlok mindenkinek egy zseniális interjút, amit hazafelé a buszon
olvastam (mire nem jó az okostelefon), a 80-as évek ’56-os „megemlékezéseiről”,
meg arról, hogy mi lett az ilyen rendezvények szervezőivel ezután. Szuper
érdekes volt, és azért kicsit segít megérteni, hogy mi történik ma a
politikában.
Ennyit az otthoni
dolgokról, vissza Lyonhoz, csütörtök este nem csináltam sok mindent, csak írtam
és írtam. Lu meg Aaron elmentek bulizni, úgy volt, hogy én is megyek, de
Giulio, az olasz srác nem hívott, meg amúgy sem fejeztem be a dolgomat,
kénytelen voltam itthon maradni. Megint hajnalig írtam, és közben háromszor
majdnem feladtam, mert olyan borzalmasan nehéz megérteni a szakszöveget. Mikor
lefeküdtem, még mindig nem éreztem teljesnek a dolgot, úgyhogy felhúztam az
ébresztőórámat reggel 6-ra, hogy még suli előtt tudjak kicsit javítani rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése