Reggel aludtam
fél 10-ig, nagyon jó volt. Így is azért egy nagyon kicsit késésben indultam el,
de végül időben beértem órára. Anthropologie
et interdisciplinarité lett volna, a többiek ott ácsorogtak a terem előtt.
Tanár sehol. Én vártam még 20 percet, aztán hazaindultam Zoéval. Lett volna
portugálom utána, de semmi kedvem nem volt másfél órára beülni a könyvtárba,
inkább hazamegyek, tanulok, és majd írok Jean-Paulnak, hogy küldje el az
anyagot.
Itthon ebédre
megettem a sajtos palacsinta maradékának a felét, és most nem is volt annyira
borzasztó – vagy csak nagyon éhes voltam. Utána nekiláttam annak a könyvnek,
amit már három hete próbálok elkezdeni, és nagyon fontos, hogy elolvassam, mert
az egyik órám (Anthropologie de la
culture) konkrétan erre a könyvre épül. A bevezető végéig jutottam, amikor
elaludtam – és esküszöm, nem azért, mert unalmas volt. Három óra alvás után,
este 9-kor keltem fel, és ugye ilyenkor tudnék legjobban tanulni, mert világ
életemben éjszaka tanultam, de valahogy mégsem bírom magam rávenni. Anyával
beszéltem egy kicsit, híreket olvastam, most pedig már nemsokára 2 óra lesz és
ilyenkor szoktam meggyőzni magam, hogy aludni kéne, mert holnap 8-kor kelek, és
6 óra alvás nem olyan sok, még akkor sem, ha már aludtam hármat.
A tanárunk, aki
nem jött be órát tartani, írt egy emailt este, amin jól felhúztam magam.
Először is a szokásos blabla a sztrájkról, hogy sajnálja a helyzetünket, meg
hogy elmarad az óráink fele, de nem tud mit csinálni – amúgy ő a directeur du département de l’anthropologie ami nagyjából a tanszékvezető
lehet. Utána, hogy de ne aggódjunk (!), az összes óránk be lesz pótolva, és a
jegyeinket majd valamikor megkapjuk. És, hogy bocsi, hogy nem jött be órára
(azt ugyan nem osztotta meg, hogy miért), meg, hogy köszöni a türelmünket. Na, az
nekem most fogyott el. Egyetlen kérdésem van: mikor?! Mégis mikor szeretnék
bepótolni az óráinkat? Eddig nekem összesen 9 szemináriumom és nagyjából 2-3
előadásom maradt el, 4 hét alatt. Ez az ötödik hét, újabb 3 órám fog elmaradni,
mert a sztrájknak nincs vége – és előreláthatólag nem is lesz. Ha tényleg
minden elmaradt óránkat be akarják pótolni, abból az lesz, hogy
március-áprilisban (ami összesen amúgy 6 hét tanítás + 1 hét szünet + 1 hét vizsga),
konkrétan éjjel-nappal, szerintem hétvégén is egyetemre fogok járni. És ehhez
az kellene, hogy a sztrájk véget érjen mostanában, amire elég kevés esély van.
Úgyhogy azt hiszem erre mondhatom, hogy nous
sommes dans la merde, szarban vagyunk. (És ez elég
szép végszó volt így hajnalban.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése