Ma „korán” volt órám, 10-kor
már az egyetemen kellett lennem. Ma is nehéz volt felkelni, de a reggeli kávé
mellett ülve azért ez is átértékelődik. Az egyetemen az első órám Julien
Bondas-zal volt, a Nommer et classer
című. Most az állatok csoportosításáról tanultunk, hogy a különböző népek
hogyan sorolják különböző csoportokba a fajokat, milyen kritériumok szerint. Érdekes
volt, de mivel a biológiához majdnem több köze van, mint az antropológiához,
ezért nekem annyira nem jött be. Óra után elmentem Mélaine-nel és a lányokkal „ebédelni”,
egy szendvicset ettünk összesen, utána meg cigi, kávé, a maradék egy órában
pedig a napon (!) ücsörögtünk az egyetem épületei között. Nagyon meleg van
mostanában, én rettenetesen örülök neki, olyan, mintha nemsokára jönne a
tavasz. Remélem, nem jön vissza a hideg tél, nekem elég volt belőle ennyi is.
A második óránkra úgy vonszoltuk
be magunkat, nagyon fáradtak voltunk. Próbáltunk koncentrálni, amennyire csak
lehetett, de ez a fiatal doktoris nő annyira hadar, hogy néha képtelenség
követni. Néha pedig úgy magyaráz, mintha nekünk már minden világos lenne, pedig
ez egyáltalán nem biztos. Maximum Tomnak. Néha ránézek, előadás közben,
folyamatosan bólogat, mintha ő már hallotta/olvasta volna az egész anyagot. Nem
tudom, hogy csinálja amúgy, mert akármelyik tanár, akármilyen filmet vagy
könyvet kérdez, ismerjük-e, egy biztos: Tom ismeri. Azt senki sem tudja, honnan
van ennyi tudása, de ő mindent tud, mindenről hallott már. A tanárok biztosan
imádják, engem ez egyre kevésbé vonz. Nagyon jó fej srác, de engem ez a
stréberkedés kikészít. Mindegy, nagy nehezen a tanárnőnk is a végére ért a
mondanivalójának, elengedett minket.
A villamoson a lányokkal
mentem haza, Noémie még a metrón is jött velem néhány megállót. Aztán én
váltottam buszra, ő is átszállt a másik metróra. Itthon nem időztem sokat, csak
átöltöztem, már mentem is futni, el akartam menni, mielőtt besötétedik. Még
tudtam képeket csinálni, most fel is teszem a gyönyörű naplementéről a tó
felett.
Este nem csináltam semmi
különöset, úgyhogy most arról nem is írok sokat. Hazatelefonáltam, mint E.T.,
meg vacsoráztam, aztán az eddig készült képeimet rakosgattam, helyet csináltam
az újaknak, mert végül is holnap után megyek Párizsba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése