Le 14 Février 2015 - Paris

You can’t ever get too much of Paris.

Reggel felkeltünk időben, hogy még le tudjunk menni reggelizni, az is benne volt az árban, még szép, hogy kihasználjuk. Előtte zuhanyozni is el tudtam szaladni, amíg Luu összeszedte magát. A reggeli nem volt nagy cucc, kaptunk egy kis baguette-et, vajat, lekvárt, narancslevet, egy pici sütit meg automatás kávét. Mondjuk arra jó volt, hogy együnk valamit, mielőtt nekiindulunk a városnak, de nagyon nem lehetett bezabálni. Reggeli után még felszaladtunk a szobánkba a cuccainkat összepakolni, aztán elindultunk.

Esett az eső, úgyhogy egyetlen esernyő alatt nyomorogva sétáltunk el a metróig, ahol megvettük a napijegyet (egyáltalán nem volt drága, hétvégén összesen 3 euró), utána pedig elmetróztunk a Louvre-hoz. Ott egy órás sorban állás után (zuhogó esőben) bejutottunk nagy nehezen, a jegypénztárnál pedig közölték velünk, hogy csak fel kell mutatnunk a diákigazolványunkat (EU-s diákigazolvánnyal ingyen van, 25 év alatt), nem is kellett volna kivárnunk a sort. Nem baj, legközelebb már tudni fogom. Mellesleg lehet az interneten is jegyet foglalni, úgy is könnyű bejutni. 

Mona Lisa / La Joconde

Lényeg a lényeg, bent voltunk, rögtön megcéloztuk a Mona Lisa-t, mert ugye mi másért megy az ember a Louvre-ba, ha nem azért… Luu nagyon turista üzemmódban van, ugyanis tényleg csak a leghíresebb dolgokat ismeri Párizsról, én mindig elcsodálkozom rajta. Azt mondta, őt csak a Louvre (a Mona Lisa) és az Eiffel torony érdekli, azon kívül azt csinálunk, amit én akarok. Azért elég vicces, más azt sem tudja, hogyan szervezze a napjait, hogy minden beleférjen az idejébe, amit meg akar nézni… Nekem nagyjából egy hét kellene (lehet, hogy kettő), hogy végig nézzek mindent, ami érdekel Párizsban. Na mindegy, így legalább tényleg oda mentünk, ahova én akartam. A Louvre-ban azért nem csak a Mona Lisa-t néztük meg, hanem egy hatalmas ókori egyiptomi gyűjteményt is, meg egy kiállítást XIV. Lajosról – ezeket én találtam és ajánlottam neki. Próbáltam mesélni Luu-nak, hogy XIV. Lajos volt a Napkirály, meg ő építtette a versailles-i kastélyt, és érdekelte is a dolog, de azért elég meglepő volt, hogy ezeket az alap infókat nem tudja… Legalább használtam kicsit a történelemtudásomat, akkor is, ha eléggé megkopott tavaly óta.

Luu és én a Louvre-ban

Louvre 

Mikor láttuk, hogy kint kisütött a nap, és már meguntuk a sok egyiptomi hieroglifát és múmiát is, otthagytuk a Louvre-ot és célba vettük a Jardin des Tuileries-t, ami állítólag Párizs legrégebbi közparkja. Rögtön a Louvre mellett van, nem kellett messzire mennünk. Vettünk egy (nagyon drága) szendvicset, aztán sétáltunk kicsit a parkban. Gyönyörű, eső utáni idő volt, kicsit szürke volt az ég, de néha-néha előbújt a nap. Nagyon szép képeket csináltam, lehetett látni az Eiffel tornyot is.

Jardin des Tuileries

Eiffel torony kicsit messze (Jardin des Tuileries)

Arc de Triomphe

Mikor végig sétáltunk a parkon, megláttuk az Arc de Triomphe-ot a messzeségben, mondtam Luu-nak, menjünk arra. Így hát sétáltunk egy hatalmasat a Champs Élysée-n, természetesen bementünk néhány boltba is, mert Luu kalapot akart venni magának. Azt nem sikerült, de helyette talált az egyik boltban egy órát, amit sajnos az orra előtt vittek el, utolsó darab volt. Utána be kellett menni a Disney boltba is, hogy jobb kedve legyen. Én sosem fogom megérteni, mire ez nagy Disney-mánia, olyan borzasztó giccses minden, ami ott van. Luu imádja, és ha Disneyland közelebb van Párizshoz, akkor nem úszom meg, az biztos. Az Arc de Triomphe nem kötötte le annyira, mint a Disney bolt, pedig szerintem sokkal szebb volt. A lábam viszont annyira fájt már, hogy támogattam a hazametrózást. Kerestünk egy lejárót, és hazafele versenyeztünk az ülőhelyekért. 

Mielőtt visszamentünk a hostelbe, beszaladtunk a Monoprix-be, és vettünk két üveg cidre-t, mert mégis csak szombat van. Enni nem vettünk, mert (akkor még) nem voltunk éhesek. Később meggondoltam magam, és elszaladtam a mekibe két sajtburgerért, mert már csak az volt nyitva. Miközben a társalgóban iszogattunk, az argentínok csatlakoztak hozzánk, aztán egy mexikói meg egy svájci srác, és egy argentín pár is, akik „csak barátok” voltak állításuk szerint. Elég fura társaság kerekedett így, mert a mexikói csávó percenként kérdezgette tőlem, hogy „Sara, are you OK? Are you feeling good?” (Minden oké? Jól érzed magad?), pedig semmi bajom nem volt, csak nem tudok megszólalni spanyolul, márpedig senki más nem volt hajlandó angolul szólni hozzám. A svájci csávón egy szamárfejet ábrázoló spaka és egy hatalmas piros oldaltáska volt, ami önmagában is vicces lett volna, de a srác fura göndör hajával és össze-vissza szakállával egyenesen röhejes volt. Az argentín „csak barátok” pedig annyira egymásba voltak habarodva, hogy senki nem értette, miért nem vállalják fel. Egyedül mi meg a két argentín srác számítottunk „normálisnak”. Olyan 11 fele elindultunk kocsmát keresni, mert elfogyott minden italunk, meg amúgy is kíváncsiak voltunk a párizsi éjszakára.

Ahogy kocsmát kerestünk, belebotlottunk egy francia srácba, aki teljesen be volt állva, és mindenképpen az idegenvezetőnk akart lenni, úgyhogy végül vele meg a két barátjával mentünk el egy bárba. Ma már nekem is jobb kedvem volt, mint tegnap este, nem voltam annyira fáradt, és ha odafigyeltem, egészen jól értettem a spanyolt. A bárban ittunk egy sört, közben a bedrogozott francia srác elmesélte nekem a szerelmi életét, a fura mexikói csávó aki velünk volt, köszönés nélkül eltűnt (utána soha többet nem láttuk), csak úgy, mint a svájci srác. Úgyhogy maradtam én, Luu, meg az argentínok. Szerencsére a francia srác is lekopott, mikor a bár 2 körül bezárt (nem nagyon értettük). Mi beültünk még egy másik helyre, ahonnan elég hamar elküldtek, mert nem tudtunk választani, ők pedig zártak. Az este végére csak négyen maradtunk, a két argentín sráccal. Bolyongtunk az utcákon, egészen addig, amíg bele nem sétáltunk konkrétan egy hatalmas verekedésbe. Egy pasi kergetett egy másikat, miközben azt kiabálta hogy „T’es un fils de pute!” (Kurva anyád), aztán mikor a biztonsági őrök kijöttek egy diszkóból és megpróbálták leállítani, átváltott: „Vous etes tous des fils de putes!” (Kurva anyátokat). Lökdösött mindenkit, akit ért, és annyira gyorsan és kiszámíthatatlanul mozgott, hogy egy pillanatra Luu-nak és nekem lökött egy másik pasit. Aztán megfogott egy közlekedési táblát, ami az út közepén volt, hogy az autók ne hajthassanak be, és beledobta a tömeg közepébe. Szerencsére minket nem talált el, de ekkor úgy döntöttünk, hogy nyomás haza, és az argentínokkal együtt elindultunk vissza a szállásra. A biztonsági őrök közben spray-vel próbáltak véget vetni a cirkusznak. Nagyon ijesztő volt amúgy az egész, mert a hapsi annyira ideges volt, hogy teljesen mindegy volt neki, kit üt: akit talált, annak adott. A hostelben nem nagyon beszélgettünk tovább, hanem lefeküdtünk aludni, túl hosszú volt a nap, és nem mondhatni, hogy jó vége lett. Azt még mindig nem értem, hogy miért zárt be a kocsmák 90%-a 2 és 3 óra között. A franciák tényleg nem tudnak bulizni.