Szokás szerint nem bírtam
felkelni reggel, hogy futni menjek. 10-kor nagy nehezen kimásztam az ágyamból,
és elkezdtem készülődni az egyetemre. Maeva küldött egy sms-t, hogy nem biztos,
hogy lesz óra, mert megint valami sztrájkos összejövetel van. Ő nem is jön, inkább alszik. Én úgy döntöttem,
ha már fel vagyok öltözve, elmegyek, a többiek biztosan ott lesznek. Ha nincs
óra, maximum elmegyek arra, amit a sztrájkolók szerveztek, az is érdekesen
hangzott.
Odaértem 12-re, Denis Cerclet
és a többiek már bent voltak, elkezdték az órát. Az első egy órában szokás
szerint nem az anyagot adta le, hanem az egyetem átszervezéséről beszélt.
Kitalálták ugyanis (az oktatásügyi minisztériumban azt hiszem), hogy
megszüntetik a monodisciplinaire
képzést, ami azt jelenti, hogy ezentúl nem lesz olyan szak, ahol csak egyféle
szakirány van, például antropológiát is csak politológiával és szociológiával
együtt lehet majd felvenni. Eddig is Lyonban volt az egyetlen olyan képzés,
ahol csak és kizárólag antropológiát lehetett tanulni, Franciaországban máshol
erre nincsen lehetőség. Minket ez az egész átszervezés csak harmadik évben fog
érinteni, amikor már el kell döntenünk, hogy dolgozni megyünk diploma után, vagy
Master-re, ami még két év tanulást és
egy másik diplomát jelent. De addig is van még idő, a részletek majd
kiderülnek szépen lassan. Az óra maradék 45 percében folytattuk az anyagot,
Denis Cerclet befejezte a dolgait, a következő óránkat már Axel Guioux fogja
tartani, váltják egymást. Majd szünetben megpróbálom kicsit átrágni ezt a
részt, amit eddig vettünk, úgy vizsgára majd nem kell (annyira)
megszakadni a tanulásban.
Óra után nem maradtam a
többiekkel, hanem mentem portugálra egyből. Az épület előtt összefutottam
Zoéval, aki első órára nem jött be, de most neki is angol volt, úgyhogy együtt
mentünk fel a termekhez. Ott el is köszöntünk, majd holnap úgyis találkozunk.
Jean-Paul kicsit késett, és nagy bocsánatkérések közepette engedett minket be a
terembe. Megint egy szövegrészletet kaptunk, abból kellett kivenni a lényeges
információkat. Én egy fekete lánnyal voltam együtt, az elején még próbálkoztunk
kérdezgetni egymást, melyik szó mit jelent, de sokra nem mentünk vele.
Kivételesen hamar elrepült ez az óra, Jean-Paul nagyon formában volt, pörgött,
mindenkit kérdezett. Az egyik szöveget a párommal együtt kellett felolvasnunk,
egy párbeszéd volt, de én elég sokat szenvedtem vele. Már kezdek ráérezni a
kiejtésre, de még kicsit gyakorolnom kell, mert teljesen más, mint a francia.
Nem nehéz, de rá kell állítani az agyamat.
Hazafelé, a buszmegállóban
összefutottam Tommal, ahogy ment haza (nem lakik tőlem messze), de nem tudtunk
sokat beszélni, mert pont jött a buszom. Azért aranyos volt, mosolygott, ahogy
mindig. Itthon gyorsan átöltöztem, és indultam futni, még
sütött a nap kicsit. A park ma is gyönyörű volt, de sokat most sem tudtam futkosni,
mert nagyon hideg van, és a szél is fúj kicsit.
Este elszaladtam a boltba,
aztán nekiláttam a nagy főzésnek, mert a következő napokban nem sok időm lesz,
gyorsan kellett annyi kaját csinálnom, hogy elég legyen péntekig. Főztem egy
adag carbonare spagettit, egy nagy salátát csináltam, ezt ettem ma vacsorára,
de még maradt belőle holnapra is. Aztán a két avokádóból csináltam egy krémet,
ahhoz csak baguettet kell majd venni, meg összedobtam egy „alma pürét”, amit a
franciák compot-nak hívnak, és nagyon
finom. Szerintem összességében elég lenne egy hétig is, de a hűtőben nem lesz
semmi baja az avokádókrémnek, legalább marad belőle Luu-nak is. Közben telefonált
Madame Willibald, és Nicolas felől érdeklődött, de én nem tudtam róla semmit.
Később visszahívott, hogy beszéltek, és Nicolas holnap mond végleges választ.
Hát, nagyon remélem, hogy be tud költözni… Most nem is írok nagyon többet, mert
rám tört a fáradtság, inkább lefekszem, hátha ki tudom magam aludni holnapig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése