Egészen délután fél 3-ig
aludtam, annyira jó volt. Be volt sötétítve az egész szoba, úgyhogy esélytelen
volt, hogy a napsütésre felébredjek. Luu már ébren volt, főzött kávét is meg
minden. Kicsit pihentem még az ágyamban reggeli után, mert ez a buszút annyira
kifárasztott, úgy éreztem magam, mint akit háromszor kimostak és kicsavartak
egy mosógépben.
Késő délután
Luu megkért, hogy menjek el vele a bevásárlóközpontba, mert ajándékokat kell
vennie a barátnőinek. Nem volt jobb dolgom, úgyhogy mentem vele, legalább
vettünk vacsorára is valami kaját, mert itthon semmi nem volt. Haza viszont már
nem együtt jöttünk, mert egyrészt engem úgy felidegesített a határozatlanságával,
hogy nem tudja mit vegyen, nem tudja hol vegye, nem tudja kinek vegye, stb.,
másrészt ő sétálni akart, nekem meg bőven elég volt odafele sétálgatni. Sajnos,
cipelhettem haza a cuccait, mert én busszal jöttem…
Itthon olyan
10-11 körül csináltunk vacsorát, mert nekem nem nagyon volt kedvem hamarabb
nekiállni. Brokkolikrémlevest főztem, nagyon-nagyon finom lett. Luu csinált
valami salátát, amit agyon sózott, és borzalmasan rossz volt, de neki ízlett. A
zöldség ízét nem is lehetett érezni a rengeteg só meg olaj miatt, amit
rárakott, valaki elmesélhetné nekem, hogy ez miért jó. Este (inkább éjszaka)
még felhívtam Katit, hogy jelentkezzek Párizs után, anyáékkal majd holnap
beszélek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése