You can’t ever get too much of Paris.
Ahogy
terveztem, kialudtam magam, délben keltem. Jobban is voltam sokkal, a torkom
nem fájt annyira, mint tegnap. Kicsit összepakoltam a lakásban, összeraktam a
cuccomat is, amit Párizsba viszek, megebédeltem, aztán nem is maradt nagyon
több időm, indulnom kellett Ben-hez. Azt mondta, 17:30-kor indulunk, úgyhogy
igyekeztem időben odaérni. A metrón jöttem rá, hogy otthon hagytam az összes
térképemet, amit októberben kaptam a Gergőéktől, mikor Párizsban voltam, pedig
azok azért elég jól jöttek volna… Nem baj, nagyjából már kiismerem magam,
visszafordulni már nem volt időm.
Tíz perccel az
indulás előtt ott is voltam a megbeszélt helyen, felhívtam Ben-t, hogy merre
van, ő pedig jött is ki az egyetemről, megkeresett, aztán együtt mentünk az
autóhoz. Még jött velünk egy másik srác is, ő hátul ült, én az anyósülésen.
Később jöttem rá, hogy jól kicsesztem vele, mert nagyjából kétszer akkora volt,
mint én, biztos kényelmetlen volt neki 5 órán keresztül ott nyomorogni. Ben
elég jó arc volt, kaptunk tőle gumicukrot, meg egy-egy üveg vizet, ráadásul tök
jó zenéket hallgattunk menet közben. Egyszer álltunk meg, nagyjából félúton,
egy benzinkútnál, és este fél 10 körül már Párizsban is voltunk. A Porte d’Italie-nál tett ki minket, ami
kicsit a város szélén volt, de megnéztük, hogyan jutok el a hostelünkhöz
tömegközlekedéssel, és végül is csak egyszer kellett átszállnom, egyáltalán nem
volt bonyolult. Luu már a hostelben várt, még a kocsiból sikerült elérnem.
Olyan fél 11
körül értem oda, Luu egy asztalnál várt, addigra összebarátkozott két argentín
sráccal, velük beszélgetett. Én becsekkoltam, fizettem, lepakoltam a cuccomat,
aztán odaültem hozzájuk. Kiderült, hogy a srácok nem tudnak angolul, úgyhogy
jobb híján csak hallgattam a spanyol hadarásukat, de meg sem próbáltam
megérteni, annyira fáradt voltam. Luu-t teljesen elvarázsolták, úgyhogy hajnali
1-kor is úgy kellett kb. berángatni a szobánkba, hogy aludni tudjunk, mert
holnap korán kell kelnünk, ha látni is szeretnénk valamit. A szobánk amúgy
nagyon pici, egy emeleteságyon, egy pici szekrényen és egy csapon kívül semmi
nincsen benne, és ágyneműhuzatot ne is remélj, abban kell aludnod, amiben
előtted már vagy ötven turista. Fürdőszoba meg wc csak egy van emeletenként. De
nem panaszkodok, mert nagyon olcsó, és teljesen a központban van, úgyhogy ennyi
belefér.
A lényeg, hogy Párizsban vagyunk végre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése