Ma délelőtt leginkább
tanultam, próbáltam rendezni a soraimat, de megint nagyon le vagyok maradva
mindennel, pont annyi időm van, hogy a beadandókat hétről hétre megírjam, és
olvassak mellette, de többre nem nagyon jut. Megpróbálok valahogy javítani a
helyzeten, de most hétvégén is alig lesz időm, megint minden napom be van
táblázva… Kíváncsi vagyok, mikor lesz ennek vége.
Délután is
tanultam, aztán rizottót csináltam vacsorára, mert JB-nek megígértem, hogy most
én főzök. Aztán átszaladtam a szomszédba az orvoshoz, hogy írjon nekem egy
igazolást a futóversenyre, mert anélkül nem indulhatok. Azt is meg akartam
kérdezni, hogy nem tudom-e őt kezelőorvosként beírni, de az ötletet aztán hamar
elvetettem, egyrészt, mert majdnem egy hetet kellett várni erre az időpontra is
(mi van, ha tényleg beteg vagy?), másrészt pedig, mert ilyen unszimpatikus
orvossal még életemben nem találkoztam. A segítőkészség legkevesebb jelét nem
mutatta, pedig nekem fogalmam nem volt, hogy mit kell csinálni ehhez az
igazoláshoz, honnan tudjam, mit akar megvizsgálni? Végül csak meghallgatott, és
kérdezett egy csomó kérdést, hogy mióta futok, mennyit, dohányzok-e, stb. A
végén pedig természetesen fizetnem kellett, én meg teljesen kétségbe estem,
mert totálisan le vagyok égve, konkrétan 30 euró van a számlámon. Szerencsére ő
„csak” 23-at kért, mondjuk elég túlzásnak tartom, hiszen igazából csak
aláfirkált egy papírt. De mindegy, elvileg a biztosító majd visszautalja nekem
ezt a pénzt, úgyhogy végül is ingyen volt, de ettől függetlenül csak 7 euró maradt
a számlámon. Még szerencse, hogy este megyek babysitterkedni.
Fél 6-ra mentem a
lányokért, de a busz nagyon sokat késett, 25 percet álltam a megállóban,
úgyhogy végül jól el is késtem. Szerencsére nem volt baj, utána szépen együtt
el tudtunk jönni. Most nagyon rendesek voltak a lányok, úgy látszik,
megszokták, hogy én megyek értük, nem civakodtak, rendesen lehetett velük
beszélgetni – a nagyobbal legalábbis, a kicsit meg még mindig leköti a
csip-csip-csóka. Az este hátralevő részében színeztem Léaval, de nagy harcot
vívtunk, ugyanis mindig átfirkálta a részeket, amiket én színeztem, nekem pedig
egy idő után elegem lett belőle és majdnem összevesztünk, mert ha én nem
színeztem egyáltalán, az sem volt jó neki. Aztán bújócskáztam velük, meg
társasjátékoztunk is, egészen jól telt az este. Kilenc körül hazajöttek a
szülők, még ott maradtam kicsit velük beszélgetni, nagyon aranyosak voltak. Olyan
fél 10 körül estem haza, Dani később csatlakozott, de egészen korán elmentünk
aludni, mert nagyon fáradtak voltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése