Ma délelőtt nem
csináltam túl sok mindent, pakolásztam a szobámban, meg terveztem a napomat
fejben, mert elég sok dolgom volt igazából. JB órán volt 10-ig, aztán
hazasétált – neki könnyű, gyalog 20 percre van az egyeteme. Amúgy most már
mestert csinál (jogon), elsőéves. Olyan dél körül egyszer csak megjelent a
szobámban, és megkérdezte, hogy jó-e gombás- paradicsomos-rizs ebédre? Mondtam,
hogy persze, és rohantam segíteni. Úgyhogy végül együtt főztünk (nagyon
finom) ebédet, utána ő ment is vissza órára.
Nekem a délutáni programom az SFR-nél
kezdődött, ahova azért mentem be, mert előfizetést szeretnék váltani és egy új
telefon sem jönne rosszul, mert a régi már nagyon lassú és fél nap alatt
lemerül. Alig hittem el a párbeszédet köztem és az alkalmazott között.
Én: Jó napot, azért jöttem, hogy
előfizetést és telefont váltsak.
Hapsi: Rendben, megnézzük, mit tehetünk. (…)
Sajnálom, ez csak hat nap múlva lehetséges.
Én: ???? (a két év alatt kb. hatvanszor
hívtak, hogy nem akarok-e telefont váltani, akkor most miért nem lehet?)
Hapsi: Csak hat nap múlva jár le a
szerződése, majd utána megnézzük, mit tudunk tenni.
Én: Rendben, és addig egy katalógust
kaphatok, hogy milyen telefonok közül választhatok?
Hapsi: Hát, sajnálom, azt nem lehet.
Végül nagy
mérgesen kijöttem, de továbbra sem értem, hogy egy telefonszolgáltatónál miért
nem kaphatok egy katalógust a készülékekkel, miért csak személyesen lehet
választani? Tiszta őrület, komolyan.
Miután hazamentem, előkészítettem a vacsorát, amit majd csak a sütőbe kell tenni este, JB hadd
örüljön, ma nem neki kell főzni. Töltött padlizsánt csináltam, az ebédről
maradt rizses cuccal, a tetejére meg majd feta sajtot teszünk, úgy nagyon
finom. Később találkoztam Danival, kb. annyi időre, amíg a postán sorban álltam
vele (nagyjából 40 perc volt), mert lakcímet kellett változtatnia a banknál (a
postabanknál van, nem tudom, otthon létezik-e ilyen, itt igen). Ezek után
rohantam órára.
A metró
természetesen pont akkor állt le, amikor odaértem, és összesen kb. 30 percig
nem is működött, ezért jól el is késtem az első portugál órámról. Felrohantam a
terembe, és hirtelen iszonyatosan összezavarodtam, mert csak ketten voltak
bent: egy diák meg a tanár. Miután kiderült, hogy jó helyen járok, a tanár elmagyarázta,
hogy azért csak ennyien vagyunk, mert káosz van az órarendekkel, reméli, jövő
héten már leszünk 5-en, 6-an. Mikor elmondtam neki, hogy két éve tanulok
portugált, teljesen sokkot kapott, hogy akkor miért az ő A2-es (kezdő)
csoportjába kerültem? Hát mondom, honnan tudjam, én is csodálkoztam, ide
osztottak. Végül megegyeztünk abban, hogy jövő héten megnézi, hogy állok a
többiekhez képest, és ha sokkal jobban, akkor átmehetek másik csoportba. Ma nem
tartott órát, nem akarta elkezdeni a munkát két emberrel, annak nem sok teteje
lett volna. Kifelé menet lecsekkoltam a B1-es csoportok időpontját, és hétfőn
ebben az időpontban pont a kedvenc tanárom tartja, Giusti. Ez a pasi is szimpi
volt, úgyhogy igazából nekem már mindegy, hogy maradok vagy megyek, mindkettővel
jól járok.
Otthon JB-vel
gyorsan megsütöttük a padlizsánt, aztán rögtön vacsora után közölte, hogy ő
találkozik a barátaival, ha van kedvem, menjek. Hát persze, hogy volt. A
kedvenc kocsmájukba mentünk, a Paddy’s-be,
ami igazából egy ír kocsma, de még annál is több, nagyon-nagyon sokféle sör
van, viszonylag olcsón, és nagyon erősek – JB előre figyelmeztetett, hogy
lassan igyak, és ne sokat. Követtem a tanácsait és csak kettőt ittam, de
majdnem olyan hatása volt, mintha megittam volna egy üveg bort egyedül. Lényeg
a lényeg, mindenki iszonyatosan jól érezte magát. JB egyik haverja már annyira,
hogy mindenkit meg akart hívni egy shooter-re (2 cl vodka + szörp), de sajnos a
következő kocsma, ahová mentünk volna, zárva volt. Végül egy másik helyen
meghívtak egy sörre, aztán nagyjából mindenki elindult hazafelé, mert másnap
mégiscsak egyetem. JB-nek mázlija volt, neki csak délután 4-től van órája
holnap. Én megpróbáltam a lehető
leggyorsabban elaludni, mert nekem 8-kor kellett kelnem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése