Délelőtt első
utam az SFR-hez vezetett, ahol új telefont vettem magamnak. Az eladó srác most
nem volt olyan szuper jófej, mint a múltkor, elég rohanósnak tűnt, úgyhogy a
Dani bátyjának tanácsai alapján próbáltam magamnak megfelelő telefont keresni.
Végül
hasra csapás-szerű volt a dolog, elhoztam egy Samsung Galaxy A3-at, amit eddig
még nem bántam meg, hibátlanul működik. Biztosítást sem kötöttem rá (havi 8
euróért, hagyjuk már), és tokot sem vettem – ezt végül megbántam, mert elég
törékenynek látszik, úgyhogy még lesz egy köröm a héten a boltban. Sajnos
előfizetést nem tudtam váltani (olcsóbbat akartam), mert azt mondta a srác,
hogy akkor egy hónapig blokkolják a telefonomat (?????). Mivel szükségem van
rá, maradtam a réginél. Majd nyár elején megpróbálom megint, hátha lehetséges,
akkor úgysem használom a telefonom.
Olyan tizenegy
körül értem haza, el is mentem futni gyorsan. Most már biztos, hogy beteg
vagyok, ma reggel is fájt a torkom, futás közben meg nagyon éreztem a
mellkasomat, nehezen vettem a levegőt. De a betegség nem akadály, lefutottam
tíz kilométert, ez volt a terv. Jól felöltöztem azért, reggel iszonyatosan
hideg volt, hosszú nadrág, pulcsi, sál. Időközben ugyan kisütött a nap és
felmelegedett a levegő is, de a reggel tényleg elmehetett volna egy enyhébb
téli napnak. Azért büszke voltam nagyon, hogy ilyen állapotban is lefutottam a
tízest.
 |
| ma ilyen volt a park (futás után, napsütéssel) |
Délután tanultam,
JB is itthon volt, ő is tanult. Sikerült megírnom a beadandómat, amit a 400
oldalas könyvből kell írni. Oké, csak 30 oldalt olvastam, de mivel csak egy
oldalt kellett írni, könnyen össze tudtam szedni az internet segítségével.
Lehet, hogy csalás, nem is éreztem magam jól közben, de nem tehetek róla,
egyszerűen képtelenség szerdáig elolvasnom 400 oldalt, holnap reggel 7-től este
9-ig nem is leszek itthon, nagyon durva napom lesz.
Ötkor bementem
portugálra, most végre tartott a tanár órát, voltunk elegen. Nagyon szimpatikus
mindenki, a tanár is, a diákok is. Hatan vagyunk lányok, így elég lazák vagyunk
egymással is valamiért ez a női szolidaritás vagy nem tudom micsoda
összetartott minket, úgy viselkedtünk az első pillanattól kezdve, mintha mindig
is egy csoportban lettünk volna. A tanár meg is lepődött, hogy mindenki egy
kupacba ült le, nem értette, mi bajunk, általában minél szétszórtabban szoktak
helyet foglalni a diákok. Nagyon jól telt az óra, sokat nevettünk, és egész
sokat tanultunk. Az volt a feladatunk, hogy pármunkában a párunkat kérdezgessük
mindenféléről, majd készítsük el a portréját, és olvassuk fel a többieknek. Tök
jó volt, így, hogy csak hatan vagyunk, érdekes volt mindenkit megismerni,
ráadásul sokat beszéltünk. Óra után pedig a tanár odahívott magához engem és
még egy csoporttársam, aki szintén antropológiát tanul, de ő másodéves, és
elkezdett magyarázni nekünk, hogy ő mennyire szereti az antropológiát, és most
is épp egy ilyen témájú könyvet olvas. Zseniális fazon. Egyáltalán nem bánom,
hogy ezért az óráért kell bejárnom hétfő esténként, egyelőre nagyon tetszik.
Giustihoz sem fogok átiratkozni ebben a félévben, maradok itt, tanulok,
amennyit tudok, majd második félévben olyan csoportba kérem magam, amit Giusti
visz, mert azért rettentően hiányzik, imádom azt a tanárt.
 |
| Vacsi :))) |
Este JB olyan eszméletlen
finom vacsorával várt, hogy alig hittem a szememnek. Szegénynek nem volt túl jó
napja, igazából idegességébe főzött, de amíg ilyen jókat csinál idegesen, addig
annyira nem bánom. A mosogatás utána az én feladatom volt persze, ez a szabály.
Még tanulni akartam este, de egyszerűen nem bírok, nagyon fáradt vagyok, a
betegség levert a lábamról kicsit. Holnap meg hatkor kelek, úgyhogy tényleg
jobb kipihenni magamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése