Szombat reggel nem aludtam túl sokáig, mert egy
biciklivásárra mentem Danival. 10-kor kezdődött, de mi úgy ítéltük meg, elég
fél 11-re odaérni. Hiba volt. Mire odaértünk, az összes biciklit elkapkodták,
ráadásul voltak igazán olcsóak, 50-60 euróért is. És nem csak olcsóak, de
gyönyörűek! Mindketten szeretnénk egy-egy biciklit venni nemsokára, egyrészt
mert ezerszer olcsóbb, mint a tömegközlekedés (diákbérlet egy hónapra 31 euró),
másrészt mert én az 50 perc helyett nagyjából 30 alatt ott lennék az egyetemen.
Tavaly vettem egy gördeszkát, majd azon is meg kell tanulnom, az kisebb távokra
kiváló lenne a városban. A biciklivásárlás helyett azért körülnéztünk a
boltban, amit egy karitatív szervezet üzemeltet, mozgássérültek és korlátozott
munkaképességű embereket foglalkoztatnak, és használt tárgyakat árusítanak.
Minden nagyon olcsó volt, de a biciklivásár miatt annyian álltak sorba, hogy
nem akartuk kiállni 1-1 eurós valamikért, úgyhogy inkább mentünk tovább.
Ezután
elmetróztunk a Part-Dieu-be, ami tegnap
kimaradt végül. Betértünk a Decathlonba és a Primarkba is, de most sikerült
türtőztetnem magam (kivételesen) és nem vettem meg minden hülyeséget, csak mert
olcsó. Már pont eleget költöttem az évkezdésre. Ezután elmentünk a francia
mekibe, a Quickbe ebédelni, mert kaptunk egy kupont, fejenként 5 euróért menüt
(hamburger + sült krumpli + innivaló) lehetett kapni. Közben csatlakozott
hozzánk Manu is, Dani haverja és szobatársa, egy olasz srác, nagyon jó arc. Ebéd
után együtt mentünk a nagy Carrefour-ba mindenféle maradék dolgot bevásárolni,
végre be tudtam szerezni egy felmosó fejet, egy késtartót és egy hatalmas
gyógyszeres dobozt – elég aggasztó, hogy ennyi gyógyszert hoztam ki, de mindenre
fel kell készülni. Vásárlás után Daniék visszamentek az INSA-ra, én pedig haza.
Gondolkoztam rajta, hogy teszek egy sétát a parkban, de annyira fáradt voltam,
hogy elvetettem az ötletet. Itthon egyből ledőltem, aludtam is 1-1,5 órát,
valamiért nagyon ki voltam merülve.
A szombat estém elég nyugis, egyedül
írogatok, próbálom interneten intézni az elmaradt dolgokat. Felvettem például a
portugált, mert azt az egyet interneten kellett. Eddig vártam vele, mivel még
nem biztos az órarendünk, gondoltam, előbb megvárom azt. Mivel még mindig nincs
órarendem és a nyelvet csak holnapig lehet felvenni, kénytelen voltam
megcsinálni. És itt jött az idegösszeroppanás, ugyanis egyetlen időpont maradt
szabadon: hétfő este 18:00-19:45-ig. Hétfőn egyáltalán nincs más órám, ráadásul
este egy portugálért elvillamosozni a campus-ra, borzalmas dolog. Ráadásul még
csak nem is léphettem felfelé csoportot, a tanárom szerint már jóval feljebb
járok, mégis A2-es (kezdő) csoportba kerültem. Na, nem baj, majd ha lesz egy biciklim, akkor
nem fogom bánni, hogy hétfőn este még mozogni kell kicsit, csak addig bírjam ki
a tömegközlekedést.
________________________________________________________________________
Vasárnap reggel
megint csak nem aludhattam, ameddig akartam, mert 10-re mentem a két szerb
kislányt szórakoztatni. A mai babysitterkedés könnyebben ment, mint a múltkori,
rengeteget játszottunk meg nevettünk. A kisebbel mondjuk nem volt annyira könnyű,
mert elhatározta, hogy az egész napot pizsamában tölti, és még az anyukája sem
tudta eltántorítani ettől a tervtől. Pizsamában pedig nem megyünk az udvarra,
úgyhogy végig a lakásban kellett maradnunk. De bújócskáztunk, legóztunk,
mondókát olvastunk, a végén még én is egész jól szórakoztam – egészen addig, amíg
Lea le nem rombolta a lego házat, amit építettem. De talán vannak fontosabb
dolgok is az életben. Miután megpróbáltuk megbeszélni a heti programot (amit
végül nem sikerült, mivel nekem még mindig nincs órarendem), olyan négy óra
körül értem haza.
 |
| ez volt a mai futás, 5,5 km összesen |
Este fél 7-kor
elmentem a Courir á Lyon-osok (egy
önszerveződő FB csoport, magyarul „Lyonban futni” a neve) edzésére. Ők már több
éve léteznek, egyre növekvő létszámmal, tavaly Borival voltam egyszer, akkor
még „csak” százan, mostanra kétszázan vannak nagyjából egy-egy edzésen. Most
úgy volt, hogy JB jön velem, de visszamondta, mert csak később ér haza. Az
edzéseket a parkban tartják teljesen ingyen, 8 önkéntes fiatal edző
felügyeletével, minden csütörtökön és vasárnap. Egy edzésen először egy kiskört
futunk a tó körül (2,6 km), aztán egy 50-60 perces erősítés, végül választani
lehet, hogy még egy kiskört vagy egy nagykört (3,8 km) akarsz futni. Én ma csak
a kiskört meg az erősítést csináltam velük, utána elfutottam Dani elé a park
másik felére, de nem bírtam a nagykört végig, rövidíteni kellett, annyira
sajgott a lábam. Nem hiába, két hónapja nem futottam, az elég sok kihagyás. Ettől
függetlenül egész jó időt sikerült menni, de azért még bőven van hová fejlődni.
Most nagyon bele kell húznom, mert október 2-án futom életem első
félmaratonját. Danival úgy jöttünk haza, hogy ő biciklizett, én meg futottam
mellette, próbáltam tartani a tempót.
Itthon JB már vacsorával várt, iszonyú
helyes volt, tésztát főzött nekünk, és volt hozzá nagyon finom saláta, jól
bezabáltunk. Annyi kaját hozott otthonról, hogy szerintem karácsonyig ellennénk
belőle. Hatalmas cukkinit, tököt, paradicsomokat a saját kertjükből, emellett
egy csomó húst, ami alig fért be a fagyasztóba, és még vagy ötvenféle dolgot,
ami most nem jut eszembe. Szerintem így alig kell kajára költenem majd, mert JB
ellát mindennel nagyjából. Dani aztán visszavitte a gitárját az INSA-ra
(igazából azért jött), én pedig nem sokkal később ágyba dőltem, mert iszonyatosan
elfáradtam ebbe a nagy vasárnapi edzésben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése