A felkelés nem
ment olyan zökkenőmentesen, mint gondoltam. Először is persze, másnap, de
mindennek tetejébe úgy begörcsölt a hasam, hogy alig bírtam kimászni az ágyból.
Két fájdalomcsillapítóval, egy kávéval, és negyven perccel később kerültem
olyan állapotba, hogy össze tudjam szedni magam és el tudjak indulni az
egyetemre. JB természetesen még nagyban aludt, mikor eljöttem.
Sikerült
megtalálni az amphi-t, előtte ott állt Léna és Simon. Simon arca úgy
felragyogott, mikor meglátott, legszívesebben megölelgettem volna. Igazából nem
a személyemnek szólt, ő mindenkinek ennyire szokott örülni, de azért jól esett.
Végigmentünk a szokásos „ki mit csinált nyáron?”-körökön, Léna Oroszországban
volt egy hónapot, Simon pedig gyerekekre vigyázott valami táborban. A reakció,
amit a „hat fesztiválon voltam idén nyáron” mondatom kivált, még mindig
megunhatatlan – ennyi irigy fejet is ritkán lát az ember. Később csatlakoztak
hozzánk mások is, aztán bementünk az amphi-ba, és vártuk, hogy elkezdődjön az
óra. És még mindig vártunk. És vártunk. Negyedóra várakozás után kezdett gyanús
lenni a dolog, fél óránál már elkezdtek felállni az emberek, negyven percnyi
semmittevés után már én is inkább kimentem. Azért ez egy vicc, hogy nem hogy
órarendünk nincsen, de a tanár sem képes bejönni órára. Nem is értem, mi minek
jöttünk be egyáltalán. A titkárságon természetesen nem tudtak semmit, néhányan
elmentek megkérdezni. Az órarendekről azt mondta a titkárnő, „ha lesz ideje,
megcsinálja őket”. Én értem, hogy új meg minden, de mégis mit csinál, ha nem az
órarendünket?! Két napja elkezdődött a tanítás, akkor mi lehet ennél fontosabb?
Azért remélem, még a héten kiderül, nem csak karácsonykor lesz legközelebb „ideje”.
Miközben az
épületek között ácsorogtam, és azon gondolkoztam, mitévő legyek, megláttam
Mélaine-t, akivel első év óta nagyon jóban vagyok, csak alig látom, mert nem
nagyon jár órára. Meg is lett az eredménye, elmesélte, hogy megbukott, évet
kell ismételnie, úgyhogy most alattunk jár. Közben Adele is csatlakozott
hozzánk, vele tavaly év végén ismerkedtem meg, ő is jó arc, de kiderült, hogy
nem egy csoportban leszünk, ő az estiekre jelentkezett. Valahogy mindig így
vagyok a jófej emberekkel, az élet más irányba tereli őket meg engem. Bezzeg,
akit nem bírok, azzal mindig egy csoportba kerülök, mert miért is ne. Még volt
nagyjából négy óránk 2-ig, a következő óráig, beszélgettünk, aztán elsétáltunk
a könyvtárba jobb híján.
Óra előtt még
Borit is fel tudtam hívni az internet segítségével, úgyhogy nagyon boldog
voltam, mert vele azóta nem is beszéltem, mióta visszajöttem Lyonba, és azért
eléggé hiányzik a kishúgom.
A mai második
órám 2-kor kezdődött, szerencsére itt megjelent a tanár, és állította, hogy a
reggeli óraelmaradás nem az ő hibája, ott másnak kellett volna jönnie. Ez az
óránk Anthropologie du développement et
de l’environnement (Fejlődés- és környezetantropológia), aminek a címe
talán érdekesen hangzik, de az biztos ,hogy megvan a tantárgy, amit egész
félévben utálni fogok. A tanárt nagyon szeretem, egy román nő, nagyon aranyos,
de szegény tanításban annyira nem top. Megpróbált egy diavetítést összerakni,
ami annyiból állt, hogy fehér alapon random fekete mondatokat vetített ki,
amiknek általában semmi köze nem volt ahhoz, amiről beszélt. Majdnem egész órán
keresztül arról beszélt, hogy hogyan érintkezik az ember a környezetével és
néha kivetített képeket fákról. Nem nagyon figyeltem őszintén szólva, mert már
az első negyedórában rájöttem, hogy ez nem az én műfajom. Csak azt nem tudom,
vizsgázni hogyan fogok belőle.
Óra után mentem
is haza egyből, itthon kicsit pihentem, aztán elmentem a parkba futni. Nagy
szenvedések árán, de lenyomtam a mai edzést, 7 km, plusz erősítés. A hatvan
felülés nem esett jól most, őszintén szólva. A park viszont még mindig
gyönyörű, és nagyon sokan futnak, ez erőt ad.
Este JB-vel
összedobtuk a vacsit, nem vittük túlzásba, salátát csináltunk meg
mini-szendvicseket, de finom volt nagyon. Ennyi volt a keddi napom, igazából
olyan fáradt vagyok a futástól meg mindentől, hogy szerintem nem lesz gond az
elalvással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése