Ez nem lesz túl
hosszú bejegyzés, ma nem történt velem túl sok minden.
Reggel sokáig
akartam aludni, de felébredtem 8-kor – mondjuk, ha azt vesszük, hogy este 9-kor
feküdtem le, az nem rossz. Megreggeliztem, aztán szöszmötöltem kicsit a
szobámban, rendezgettem a dolgaimat, meg próbáltam valahogy összeszedni, hogy
mi mindent kell csinálnom ma meg a hétvégén csinálnom.
Olyan 11 körül
elmentem futni, ma eredetileg csak 10 km-t akartam, de végül 12,6 lett belőle,
mert közben kíváncsi lettem, mire vagyok képes egy tízes után. Egész jó tempót
is futottam, és nem is fáradtam el annyira durván, mint számítottam rá, ennek
pedig nagyon örültem, mert már csak egy hét van a félmaratonig. Betegen lefutni
12,6 km-t megállás nélkül azért szerintem teljesítmény. Sajnos még mindig
nagyon köhögök – főleg futás után –, úgyhogy eldöntöttem, hogy most
cigi-stoppot tartok a félmaratonig, mert ez így nem állapot, így sokkal
nehezebb minden. Mellesleg, betegen csak nem futhatok félmaratont.
Ebédre elég
fogyókúrás kaját sikerült összeraknom (nem volt kedvem főzni), szinte csak
salátát ettem. Mielőtt elindultam a szerb kislányokért, gyorsan kitakarítottam
a fél lakást meg elmosogattam, a másik felét JB-ra hagytam.
A lányok most
egész elviselhetőek voltak, egyáltalán nem bohóckodtak vagy csesztették
egymást, szépen ültek a buszon – mondjuk ebben az is közrejátszott, hogy Lea
megrúgott kicsit egy nénit, mikor felült a székre és a néni jól lehordta. Amíg
náluk voltam, sokat játszottunk, de leginkább az udvaron labdáztam Lea-val, a
nővére görkorcsolyázott körülöttünk. Leanak holnap lesz a szülinapja, de sajnos nem tudok elmenni a túra miatt. Ma vittem neki egy kifestőt, aminek iszonyatosan örült, nagyon jó volt látni.
Este fél 9-kor
végeztem, JB nagyon helyes volt, vacsival várt (még desszertet is csinált!),
tényleg nagyon jó dolgom van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése