Reggel frissen, üdén felkeltem,
és belibegtem az egyetemre, fél 11-re, mert a lányokkal találkoztunk óra előtt,
hogy megbeszéljük az előadásunkat, amit pontosan egy hét múlva tartunk.
Iszonyatosan nagy szívás, más szavaim nincsenek rá. Négy szövegből kell
felkészülnünk, amik közül kettő olyan érthetetlen, hogy még a franciák sem
értik, nem hogy én. A könyvtárban ültünk le megbeszélni, hogy hogyan tovább,
öten voltunk: Zoé, Alicia, Léna, én, meg egy ötödik lány, Camille, akit nem
ismerünk, mert azt hiszem angolos és csak ez az egy közös óránk van. Megpróbáltunk
valami ütemtervet felállítani, de nem sokra mentünk vele, mert ugyan mindenki
elolvasta a szövegeket, senki nem értett belőlük egy kukkot sem, szóval még a
fejünkben sem állt össze az előadás váza. Ettől Camille teljesen kiborult, és
az egész megbeszélés alatt pánikolt, hogy nem fogunk végezni, és hogy nem
fogjuk tudni rendesen megcsinálni, én néha attól féltem, hogy pánikrohamot kap
és elkezd bőgni. Mi próbáltuk neki magyarázni, hogy nem a világ vége, és még
van egy hetünk, de nem sokat használt. Végül arra jutottunk, hogy hétvégén
mindenki átrágja magát nagyon alaposan az összes szövegen, megpróbálja
értelmezni, kijegyzetelni, esetleg keresni hozzá plusz információkat, és
szerdán újra találkozunk és megpróbáljuk összerakni az előadást. Camille megint
kiakadt, hogy előbb nem tudunk összeülni, de ő nem tudott hozzánk alkalmazkodni
nagyrészt, mert nekünk ugyanazok az óráink vannak. Nagy durrogva végül elment
órára, belőlünk meg rögtön kitört a nevetés, ahogy kilépett az ajtón. Nem
értettük, miért kell ennyire aggódni, amikor még egy egész hetünk van. Az
előadásnak ugyan tényleg 1,5 órásnak kell lennie, de vagyunk rá öten, valahogy
megoldjuk. Ha rövidebb lesz az sem baj, mert a végén majd csinálunk egy mini
vitát, és akkor olyan, mintha kitöltöttük volna az egész időt. Mellesleg a
tanárnak sincs joga reklamálni, mert ő sztrájkolt 2 hónapig, nekünk volt egy
hetünk felkészülni a prezentációra, még az utánunk következőknek is minimum 3
hét felkészülési idejük van.
 |
| weheartit.com |
Délben elmentünk enquete ethno-ra
a lányokkal, itt kiderült, hogy volt egy házi feladat, amit én nem csináltam
meg, de nem volt kötelező, úgyhogy igazából nem olyan nagy gond. Maeva az óra
kezdete után nem sokkal esett be, én meg is lepődtem, mert már vagy két hete
nem láttam semmilyen órán. Ő nem nagyon zavartatta magát, egész órán nagyon
aktív volt. Az óra végén megkérdeztük a tanárt, hogy mégis hogyan képzeli el az
osztályzást, milyen beadandókat kell adnunk, stb. Ő azt válaszolta, hogy még
nem tudja, de majd kitalálja. Igen, három hét van a félév végéig. Nem nagyon
zavartatta magát, azt mondta, majd figyelembe veszi, hogy ő sztrájkolt, és hogy
mi későn tudtuk meg, hogy mit kér, szóval ne számítsunk nagy dologra, és ne
stresszeljünk. Köszi. Zoéval elvileg folytatnunk kellett volna a kutatást, amit
első félévben is csináltunk, de mivel nem csináltunk semmit, fogalmam sem volt,
mit fog nekünk leosztályozni a tanár. Miután kimentünk a teremből, Zoé
odalibbent hozzám, és elmondta a zseniális tervét: szépen kitalálunk egy
képzeletbeli helyszínt, képzeletbeli emberekkel, de a saját tapasztalatainkat
használjuk hozzá, és arról fogunk írni. Ennek semmi köze nincs az
antropológiához, de kevesebb energiát igényel, mint egy teljesen új kutatást
elkezdeni, főleg, hogy nekem nyakamon vannak a vizsgák, azt sem tudom, hol áll a
fejem. Ebben maradtunk, aztán, majd ha a tanár kitalálja, mit kér, mi
összeülünk, és szépen megírjuk.
Haza Zoéval és Maeva-val jöttem,
halálra röhögtük magunkat a villamoson.
 |
| weheartit.com |
Itthon nekiültem megint a tanulásnak,
de semmit nem haladtam, mert folyamatosan az zakatolt a fejemben, hogy péntek
van, abszolút nem tanulásra való nap. Ezen kívül Nicolas-nak sem voltak nagyon
tervei, mert az összes brazil valami elektro fesztiválra akart menni, ahova mi
nem, szóval nem volt nagyon kivel találkozni. Este 6-kor, mikor már pont
eldöntöttem, hogy jól van, maradok, tanulok, Nicolas bejött a szobámba és
kijelentette, hogy megyünk, öltözzek. Átmentünk Mariana-hoz, ahol a többiek
készülődtek a buliba. Iszogattunk velük, aztán elindultunk velük a fesztiválra,
de út közben Mariana-t kirabolták, elvették a mobiltelefonját, úgyhogy vissza
kellett fordulni vele. Nicolas vele maradt, én pedig hazamentem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése