Ma reggel (jó, délben) felkeltem,
és egyből elmentem futni. Eszméletlen jó volt, egyrészt végre kiszabadulni a
lakásból, másrészt a park csodálatos volt. Nagyon sokan voltak, piknikeztek,
kutyát sétáltattak, gyerekekkel játszottak, futottak, bicikliztek, stb. Én most
kicsit több időt töltöttem futással, mint szoktam, mert az utolsó kilométereken
lesérültem, és lassítanom kellett. De nem bántam, mert nagyon-nagyon szép idő
volt, igazi tavasz illat, és minden virágzott. Csináltam néhány képet, de majd
máskor teszek fel, mert most tényleg nincs időm.
Mikor hazajöttem, összedobtam
magamnak egy rántottát, aztán leültem tanulni és egész délután olvastam,
jegyzeteltem, járt az agyam. Annyit tanultam, hogy a végére szó szerint belefájdult a
fejem. Anyával skypeoltam kicsit, miközben vacsorát csináltam, aztán még
visszaültem portugált tanulni.
Olyan fél 12 fele érkezett meg Nicolas,
megölelgetett, azt mondta, mindenkinek nagyon hiányoztam, és legközelebb
feltétlenül menjek el velük. Én sajnos rájöttem, hogy nekem nincs legközelebb,
mert két hetem van mindent normálisan megtanulni, utána vizsgázok, és repülök
haza. Nem nagyon tudunk olyan időpontot találni, amikor itt leszek, ráérek és
el tudok menni velük kirándulni. Nem baj, majd meglátogatnak Budapesten, már
megbeszéltük. Most megyek is aludni, mert holnap hosszú napom lesz nagyon. Sőt,
hosszú hetem lesz, mert eszméletlen sok beadandót kell megírnom péntekig.
 |
| weheartit.com |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése