Tegnap este Nicolas
félbeszakította a tanulásomat, azzal, hogy megyünk Mariana-hoz, mert valamit
kell csinálni. Én úgy voltam vele, hogy rendben, előttem az egész hétvége, de
nem maradok sokáig, mert ma reggel 10-kor órám volt. Aha. Lasagna-t sütöttek a
brazil fiúk, megvacsoráztunk (este 10-kor), aztán irány bulizni. Persze, nekik
könnyű volt. Átkoztam magam, amiért nem indultam haza Renato-val, aki a buli
közepén otthagyta a társaságot és hazabiciklizett – nekem is vele kellett volna
tartanom. A vége az lett, hogy reggel fél 5-kor estem be az ágyamba, és 3 óra
múlva kelnem kellett.
Felkeltem. De inkább nem
szeretném leírni, milyen érzés volt 3 óra alvás után órára beülni. Ráadásul a
tanárnő mindenféle hülye feladatot csináltatott velünk, hogy mozognunk kellett,
meg leírni, hogy néz ki az osztályterem, meg gondolkozni, meg csoportban
dolgozni… Hát, én képtelen voltam. Illetve eléggé nehezemre esett, azért
megtettem mindent, ami tőlem telt. Ráadásul beültetett az első sorba, és végig
nekem magyarázott, miközben a szemhéjam adta fel a szolgálatot, és hatalmasakat
pislogtam, alig bírtam ébren maradni. Lényeg a lényeg, hogy túléltem. Ilyenkor
iszonyatosan hosszúnak tűnik az 1 óra 45 perc.
 |
| weheartit.com |
Óra után rávigyorogtam a
tanárra, hogy nehogy megutáljon, mert ő az, akivel már elintéztem, hogy előbb
adhassam le a feladataimat, mint a többiek, és ne kelljen itt maradnom a plusz
órákon. Ő visszavigyorgott, úgyhogy remélem maradunk jóban, és normális jegyet
kapok év végén. Hazafelé jövet elhatároztam, hogy ilyet többet nem csinálok, és
akármi történik, nem megyek sehova szerda este, mert ez egy borzasztó dolog.
Itthon vissza is feküdtem, és
aludtam egy kicsit délután, másképp biztosan nem bírtam volna ki a napot. Este
nekiültem és elkezdtem rendesen tanulni, Nicolas is tanult, holnap reggel
vizsgázik franciából, azt mondja, nagyon parázik miatta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése