Le 1er Avril 2015

Ma szépen felkeltem, összekészülődtem, és elindultam egyetemre. Csepergett egy kicsit az eső reggel, de mire elindultam elállt és kisütött a nap. Egész nap ilyen szeszélyes időjárás volt amúgy, hol zuhogott az eső, hol tűzött a nap, pont illik április elsejéhez.

Az első órámról elkéstem, mert fél úton vissza kellett fordulnom a buszmegállóból, mert otthon felejtettem a bankkártyám, és mivel ez a hónap első napja, bérletet kellett vennem. 

weheartit.com

Sokat nem késtem szerencsére, úgy 10 percet, de jól fel is húztam magam, mikor beértem, mert pont a vizsgákról beszéltek. Julien Bondaz-tól ugyanis megkérdeztük múlt órán, hogy most akkor mi van, ő meglepődött, hogy nem tudunk semmit, és megígérte, hogy utána néz, mi történik, és ha tud biztos információt, szól. Hát most szólt. A vizsgáink a 14. héten, azaz május 4-8 között lesznek, aminek nem sok értelme van, csak annyi, hogy két héttel több időnk van felkészülni. Nekem viszont akkor vissza kell jönnöm. Nagyon mérges lettem, egész órán fortyogtam magamban, próbáltam kitalálni, mit csináljak. Lehet, hogy Denis Cerclet (akinek írtam múltkor emiatt) megszervezi, hogy előre hozzák a vizsgákat nekem/nekünk, de mikor? Mert ha egy hét múlva vizsgázom például, az nagyon nem vicces. Annyi házim van, hogy ki se látok belőle, nem hogy a vizsgákra tanuljak. Április 11-19 között pedig szünetünk van, tehát vagy jövő héten vizsgázok, vagy három hét múlva. Enyhén szólva bepánikoltam, és már minden lehetőséget végiggondoltam, de nem jutottam semmire. Az sem jó, ha rohamtempóban tanulok és hazamegyek, mert akkor ki tudja, hogy átmegyek-e a vizsgákon, de az sem, ha megváltoztatom a repülőjegyet és tovább maradok, mert az meg nagyon drága. Az óra további részében haladtunk tovább az anyaggal, én meg próbáltam inkább oda figyelni és nem az össze-vissza dolgokra a fejemben.

Óra után egyenesen a könyvtárba mentem, és két órán keresztül ültem a borzalmasan bonyolult szöveg felett, amiből majd jövő pénteken (április 10-én) prezentálnunk kell. Nagyon-nagyon nehéz volt megérteni is, és még mindig nem végeztem vele.

A második óránkra hamar beértem, alig voltak néhányan az amphi-ban. Megláttam Marielle-t, odaültem mellé. Ő valakivel beszélgetett, úgyhogy én is elkezdtem a telefonomat nyomogatni unalmamban. Egyszer csak odaszól, hogy ott voltam-e reggel az órán. Mondom, persze, miért? Kérdezte, hogy nem késtem-e? Mondom, de egy kicsit késtem, de miért? Erre azt mondja Marielle – és én majdnem a nyakába ugrottam –, hogy, hát mert óra elején mondták ezt a mizériát a vizsgákkal, de azt is, hogy Denis Cerclet megszervezi, hogy a külföldieknek ne kelljen addig itt maradni, és előbb levizsgázhassunk. Köszönöm. Annyira örültem ennek a hírnek, mondtam, hogy ennél jobbat nem is mondhatott volna. Ő mosolygott, kérdezte, mikor megy a repülőm. Április 26., mosolyogtam vissza, ő pedig olyan szúrós arcot vágott, hogy csak na, mert hogy nem leszek itt a semaine de rattrapage-on, amikor egy csomó órát bepótolnak. Hát persze, mert első félévben meg itt maradtam arra a rohadt hétre, és semmi nem volt, szóval most gondoltam, hogy nem fontos. A fene se gondolta, hogy sztrájk lesz. De elintéztem a tanárokkal, mondtam Marielle-nek is, ne nézzen ilyen csúnyán, megbeszéltem mindent, elvileg el tudok menni április végén haza. Nem csak el tudok, el is fogok. Aztán mindenki azt csinál, amit akar. Ezután a tanárnő is elkezdte az órát, ma a „digitális kultúra” volt terítéken, a számítógépek, mobiltelefonok generációja, azaz részben mi, akik ezzel a technológiával nőttünk fel. Nem ez volt a kedvenc órám, annyira nem szívem csücske ez a téma.

Óra után Tom odajött hozzám és ezerszer bocsánatot kért, hogy nem hozta el a jegyzeteket, amiket kértem tőle, de megígérte, hogy pénteken odaadja. Úgy legyen. Én elviharzottam, és elértem a korábbi villamost, a metrón és a buszon sem voltak sokan, minden időben jött, úgyhogy fél 5-re már itthon is voltam. Nicolas pont ment aludni, mikor hazaértem, mert ő meg egész nap tanult, és szüksége volt egy kis pihenésre. Pénteken valami nagy vizsgája lesz franciából, arra nagyon hajt most. Én összedobtam egy ebédet, aztán leültem tanulni. Folytatom a szöveg olvasását, a prezentációnkra, mert jó lenne befejezni még ma. Holnap úgyis újra kell olvasnom, meg ki kell jegyzetelnem az egészet. End of story, ma nincs több mondanivalóm. Tanulok.