Délben keltünk nagyjából Joao-val. Amíg a többiek fel nem
ébredtek mutattam neki néhány képet Paloznakról, és halálra röhögte magát, hogy
a centre-ville (belváros) nálunk csak
egy tér és három épületből áll. Jó, aki Sao-Paolo-ban él, annak elhiszem, hogy
nagy különbség. Később a többiek is felkeltek, csatlakoztunk hozzájuk, és
Nicolas szobájában megtartottuk a szokásos elemzést a tegnapi buliról, hogy ki
volt a legrészegebb, és ki milyen butaságot csinált. Mondanom sem kell, halálra
röhögtünk magunkat.
Nekem fél 2-kor el kellett indulnom, mert elfelejtettem egy
könyvet leadni a könyvtárba, és megbeszéltem Tom-mal (ő lakik a legközelebb
hozzám), hogy bedobom neki. Vittem neki egy doboz csokit, cserébe a rengeteg
jegyzetért meg segítségért, amit az év alatt adott nekem. Nagyon örült neki,
teljesen el volt ájulva, hogy mennyire rendes vagyok. Megkérdezte, nem
maradok-e egy kávéra, de nekem rohannom kellett, úgyhogy sajnos vissza kellett
utasítanom, pedig szívesen beszélgettem volna vele kicsit. Megölelt,
megpuszilt, azt mondta, használjam ki a nyarat, pihenjek, és szeptemberben majd
nyomjuk tovább együtt. Most, hogy három csoporttársam is ilyen tündérien
elbúcsúzott tőlem, már alig várom, hogy szeptemberben visszajöjjek, és újra
lássam őket.
Miután eljöttem Tom-tól, elrohantam a plázába, sajtot venni
a családnak, meg még néhány apróságot. Annyian voltak, mintha a fél város
kitalálta volna, hogy ez a nap tökéletes a vásárlásra, és mindenki elözönlötte
volna a bevásárlóközpontot. Az első boltot konkrétan 45 percen keresztül
keresgéltem, egyrészt a tömeg, másrészt a labirintus-szerű alaprajz miatt – jó,
lehet a másnaposság is hozzátett kicsit. Aztán nagy nehezen két óra alatt
végeztem, és végre haza tudtam menni.
Itthon jó sokat szerencsétlenkedtem az online check-innel, aztán még el kellett
szaladnom kinyomtatni a boarding pass-omat
is. Este nagyon sokáig pakoltam, mert borzasztó nehéz volt minden cuccomat
belenyomorítani az utazóhátizsákba meg a kis bőröndömbe, amit kézipoggyásznak
viszek. Kitakarítottam és szépen rendben hagytam a szobámat, hogy Nicolas vagy
akárki tudja használni nyáron, ha úgy adódik. Mondtam a néninek, hogy nyugodtan
aludhat akárki ott, engem nem zavar, direkt elpakoltam a cuccaimat.
Most hajnali 2 van, és Nicolas-szal a konyhában ücsörgünk, ő
tanul, én blogolok. Aaront és Joao-t vártuk, már pont el akartam menni,
lefeküdni, de most írtak, hogy pár perc múlva itt lesznek. Nem tudom, mi lesz
ebből, mert nekem holnap korán kéne kelnem. De igazából úgy vagyok vele, hogy
ez az utolsó alkalom, hogy velük lehetek, úgyhogy inkább kihasználom az
alkalmat, majd jövő héten kialszom magam otthon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése