Ma megint nagyon korán felkeltem, hogy tanuljak, de reggel kisebb
lelki mélypontra kerültem, úgyhogy igazából csak ültem a jegyzeteim felett és
néztem ki a fejemből. A fáradtság is erősen hozzájárult a dologhoz, mert az
elmúlt három napban alig aludtam valamit. Mire nagy nehezen erőt vettem magamon
már kb. 11 volt, de még mindig maradt négy órám, mert csak háromkor kellett
elindulnom itthonról. Amúgy ez volt az a vizsga, aminek a 80%-át már hétfőre
megtanultam, úgyhogy annyira nem voltam azért elkeseredve. Az egyetemre menet a
buszon még próbáltam olvasgatni, de aztán a metrón teljesen bealudtam, annyira,
hogy majdnem elfelejtettem leszállni.
Mielőtt felmentem volna a teremhez, még átolvastam azért egy kicsit,
de sokat nem fogtam fel már, úgyhogy csak reménykedni tudtam, hogy nem lesz
nehéz a kérdés. Felmentem a Z229-es terembe, amiről kiderült, hogy a
vezetőségnek az egyik tárgyalója, és a titkárnő jött be felügyelni. Szépen
leültünk, én a hatalmas asztal egyik, ő a másik felére, kinyitotta az ablakot,
mert eszméletlen meleg volt. Elhadarta a jogaimat és a kötelezettségeimet, amit
normál esetben minden vizsga előtt felolvasnak (tegnap ez valamiért elmaradt),
aztán kiosztotta a papírjaimat, megvárta, amíg ráírom az adataimat, aztán
odaadta a kérdést is és elkezdte mérni az időt. Mikor elolvastam a kérdést, azt
is megbántam, hogy egyáltalán kinyitottam a jegyzeteimet. Azt kellett
megmagyaráznom, hogy mi a különbség a pluridisciplinarité
és az interdisciplinarité között,
példákkal alátámasztva. Példákat pedig akárhonnan hozhattam, úgyhogy én elővettem
Edgar Morin (akiről amúgy a tanárom ódákat zengett, szóval már jó pont) két
munkáját, azokat hasonlítottam össze, közben pedig elmagyaráztam, hogy mi a
különbség a két fogalom között. Úgy írtam megint, mint a gép, de 3,5 oldalt
sikerült összehozni, aztán szépen átolvastam, és beadtam. Mielőtt eljöttem,
megkérdeztem a titkárnőtől, hogy holnap is ő lesz-e velem, mert ugyanebben a
teremben írom a holnapit is. Mondta,
hogy igen. Elmagyaráztam neki, hogy nekem a holnapi vizsgámhoz elvileg lehet
jegyzetet használnom, de nem tudom, mennyire értesítette erről őt a tanárom. Erre
azt a választ kaptam, hogy majd meglátjuk, ha rajta lesz a papíron, hogy
használhatom, akkor megengedi, ha nem, akkor nem. Én láttam előre, hogy ez
lesz, úgyhogy írtam a tanáromnak tegnap éjjel egy emailt, hogy most mi legyen,
de még nem válaszolt. Ha holnapig sem fog, kicsit meg vagyok lőve, mert még
semmit nem tanultam, és marha sok anyag. Ráadásul holnap még egy órára is be
kell mennem vizsga előtt. Hazafelé végig ezen gondolkoztam, de nagyjából
kiszámoltam, hogy ha rendesen nekiállok és tanulok, akkor elvileg behozható a
lemaradás, maximum nem írok tökéletes dolgozatot. A tanár nagyon jó fej volt
órán, nagyon jól magyarázott, még csomó mindenre emlékszem is, nem hiszem, hogy
nagyon nehéz kérdést tenne fel. Példákat kell majd használnom, amiket órán
adott, azzal lesz inkább a baj, hogy az ötmillió antropológus meg nép nevét
megjegyezzem. Mindegy, majd lesz valami. Az eddigiek jól sikerültek legalább,
úgyhogy bukásra nincs túl nagy esélyem.
Mikor hazaértem nagyon finom illatok terjengtek a lakásban, Nicolas és
Mariana a konyhában főzőcskéztek. Reggel voltak a kórházban, ahol azt mondták
Nicolasnak, hogy semmi gond, csak átment rajta valami vírus, nemsokára jobban
lesz. Már nincs láza legalább. Én leültem, elmeséltem nekik a vizsgámat, közben
Mariana nekem is megsütötte a húst, leültek ők is, beszélgettünk, amíg megettem
(ők már hamarabb megvacsoráztak), aztán mindenki a maga dolgára, én is tanulok
tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése