Take a deep breath. It’s just a bad day not a bad life.
Sztrájk. Megint. E nélkül nem is
lehetne Franciaországban élni, komolyan. Most szerencsére csak egy napig tartó,
és az egyetemet nem annyira érintő sztrájkról van szó. Illetve, annyiban
érinti, hogy a sztrájk miatt nagyjából lehetetlen megközelíteni, legalábbis
onnan, ahol én lakom.
 |
| "Sztrájk!" www.google.com |
Ugyanis ma a TCL (Transports
en Commun Lyonnais) sztrájkolt, ami azt jelentette, hogy két metróvonalat,
két villamos-vonalat és több buszjáratot teljesen leállítottak (fogalmazhatunk
úgyis, hogy létezésük megszűnt erre a napra), a többi pedig, úgy ahogy járt. Ez
nekem abból a szempontból elég súlyos volt, hogy a busz, amivel eljutok egy
darabig, nem járt egyáltalán, a metró, amit B-tervként használok, szintén nem
járt, úgyhogy egy teljesen új megoldást kellett találnom. Ez pedig úgy nézett
ki, hogy egy másik busszal elmentem a másik irányba pár megállót, ott
felszálltam az egyik működő metróra, aztán átszálltam a másik működő metróra,
aztán a villamosra (hál’ Istennek az járt rendesen), és így jutottam el az
egyetemre. Mondanom sem kell, hogy elkéstem, de nem érdekelt, én elindultam
időben, nem fogok azért másfél órával hamarabb eljönni otthonról, mert a
TCL-nek sztrájkolni van kedve.
Reménykedtem benne, hogy a
paléonéni nem fog leszidni, mint múlt héten tette. És tényleg nem szidott le.
Lehet, hogy előttem már leosztott néhány diákot, vagy egyszerűen csak
elfogadta, hogy a sztrájk mindenki életét megbolygatta, és a messzebb lakóknak
most még nehézkesebb kiutazni a világvégi campus-ra. Nagyjából tíz perces
késéssel beültem tehát Paléoanthropologie-ra,
és kitartóan nézegettem a csontvázakat, koponyákat, köveket, amiket a néni
mutatott kivetítve. Ezen az órán filozófiai szintű gondolkozást vagyok képes
összehozni, arról a kérdésről, hogy: miért keltem fel ma? A paleonéni nálam
nagyon nem éri el a célját, és fogalmam sincs, hogy fogok levizsgázni ebből a
tárgyból, mert azt mondják, nagyon szigorú az osztályzás, de esküszöm, képtelen
vagyok arra figyelni, hogy melyik ősember csontvázát hol találták meg és
mekkora volt a koponyájának a kapacitása (vagy micsoda). Nem baj, mindenesetre
megpróbálom a legfontosabb információkat leírni (bár nekem egyik sem tűnik
annak őszintén), aztán majd meglátjuk.
Óra után mentem enquete ethno-ra, a terem előtt
összefutottam Bastien-nel, aki gyorsan elhadarta nekem, hogy mi történik épp a
francia-olasz határon a menekültekkel, és milyen borzasztó a helyzet. Sajnos
annyira hadarva beszélt, hogy képtelen voltam rendesen megérteni, úgyhogy
többnyire csak ráztam a fejem, hogy c’est
pas cool (ez nem király) meg hogy c’est
horrible (ez szörnyű). Aztán bementünk órára, ahol egész hasznos dolgokat
tanultunk, például, hogy hogyan kezdjünk neki az egész kutatásnak. Gondoltam,
hogy kell majd előtte olvasni, de hogy ennyit, na, azt nem. A kedves tanárnő
elmondta, minek nézzünk utána, és rájöttem, hogy az egész hétvégémet ezzel
fogom tölteni. Meg a portugállal. Meg a jövő heti exposé-ra való
felkészüléssel. Nincs is jobb.
Úgy volt, hogy ma elmegyek a
CROUS-hoz elintézni az ösztöndíjat (vagy legalábbis futni még egy kört náluk),
de ez a mai nap egy igazi szar nap volt (már bocsánat), amikor az embernek
semmihez, de tényleg semmihez nincs kedve, úgyhogy inkább csak hazajöttem az
óráim után. Még a délutáni futásról is lemondtam, inkább csak gyorsan túlestem
a halasztást nem tűrő dolgokon (olvasni, olvasni), és megyek is aludni nemsokára,
mert minél hamarabb vége van egy ilyen napnak, annál jobb. Nem tudom, miért
volt ma ennyire rossz kedvem, amikor tegnap annyira jó volt, de mindegy, ez egy
ilyen nap, inkább gyorsan véget vetek neki. Holnap úgyis nagyon hosszú napom
lesz, bent leszek vagy 10 órát az egyetemen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése