My morning routine includes 10 minutes of sitting on my bed and
thinking about how tired I am.
 |
| www.weheartit.com |
Ma reggel alig bírtam felkelni.
Esküszöm, fogalmam sincs, mi volt velem, de fél órát feküdtem félálomban az
ágyban, amíg egyáltalán magamhoz tértem. Nem elég, hogy sietnem kellett emiatt,
de még a reggeli kávé sem segített, és félig csukott szemmel szálltam fel a
buszra. A metrón találkoztam két csoporttársammal, de mivel az egyiket ki nem
állhatom, és amúgy is iszonyatosan fáradt voltam, próbáltam lemaradni tőlük és
úgy csinálni, mintha nagyon elkeveredtem volna a tömegben. Nem mintha a
franciákat annyira érdekelnék ezek az udvariassági dolgok, néhányan még a
beszélgetés közepén is simán faképnél hagynak, nem nagyon izgatja őket.
Egyedül mentem be órára, Bastien-t láttam messziről, és beszélnem kellett volna
vele, de tényleg olyan fáradt voltam, hogy inkább csak menekültem, és úgy
csináltam, mintha fogalmam sem lenne, hogy ott van. Az első óra az tényleg elég
durva volt, majdnem elaludtam, akármennyire érdekes dolgokat mesélt Julien
Bondaz. A két óra közötti szünetben megpróbáltam elmenni a büfébe kávéért, de
úgy látszik, a hétfő mindenkinek nehezen megy, akkora sor volt, hogy esélytelen
lett volna 10 perc alatt végezni vele. Inkább elkezdtem előkotorni a dohányomat
meg a papírt és cigit tekerni (sima cigi, nyugalom, így olcsóbb). Egyszer csak
egy alak közeledett, és mikor felnéztem, Bastien állt előttem. Örültem volna
neki, ha nem úgy érzem magam még mindig, mint aki éppen alszik, de ebben az
állapotban inkább csak egy megadó sóhajra futotta tőlem, hogy „oké, beszéljünk”.
Ő szerette volna, ha elmagyarázom, hogy mit szeretnék pontosan a menekültekkel
kapcsolatban kutatni. Sajnos egy épkézláb mondatot nem tudtam kinyögni, csak
magyaráztam, hogy tudod, civilek, segítség, egyesület, menekültek… A
kulcsszavak legalább mentek. Azt mondta végül, hogy megkérdezi valami haverját,
mert, hogy ő könnyebben tudna nekem segíteni. Elég csalódottnak tűnt, azt hitte
biztos, jobb fej vagyok. Hát alapból igen, de egy ilyen kóma-napon elég nehéz
jófejkedni. Tényleg nagyon ciki volt, de szerintem, ha magyarul kellett volna
beszélnem, akkor sem vagyok képes elmagyarázni, mit szeretnék, annyira fáradt
voltam. Így ültem be órára, Bastien-t kb. egy szó nélkül lekoptattam, de úgy
gondoltam, inkább holnap megkeresem és bocsánatot kérek tőle a mai kukaságért,
de ma már többet nem próbálkozok értelmes mondatot mondani franciául, mert
úgysem fog sikerülni.
A második órát egy kínszenvedés
volt végigülni. Nem azért, mert nem volt érdekes. Esküszöm, eddig ez volt a
legérdekesebb anthropologie de la nature
óra, de én annyira álmos voltam, hogy képtelen voltam koncentrálni. Nem
emlékszem, voltam-e már életemben valaha ilyen fáradt. Mindenesetre végigültem,
aztán rohantam a villamoshoz, és beugrottam hazafelé a CAF-hoz, hogy beadjam az
új szerződésemet és azt mondják, hogy ezentúl több pénzt fogok tőlük kapni (az
előző szerződésemen együtt szerepeltünk Luu-val, de most külön szerződést
kötöttem, amin JB nincs rajta, és elvileg így több támogatás jár). Sajnos,
ilyet egy szóval sem mondtak, sőt, csak januártól számíthatok maximum több
pénzre, mert akkor vizsgálják felül ezeket az adatokat, változásokat. Nagyszerű.
Nem baj, talán akkor majd visszamenőleg is odaadják a plusz pénzt. Azért nem
volt felesleges kör, mert a Dani papírjait leadtam, és konstatáltam, hogy a CAF
teljesen megújult, nincs több mint egy órás sorban állás, minden sokkal gyorsabb,
mint eddig volt.
Itthon arra gondoltam, biztos
azért vagyok ennyire fáradt, mert az elmúlt héten alig mozogtam. Fájt a lábam,
azért nem futottam, de mára egészen rendbe jött, úgyhogy felkaptam a
futócipőimet és irány a park. Lefutottam3,8 km-t, egészen gyorsan, és ugyan a
végére kicsit sajgott a lábam, attól még nagyon jól esett. Kitaláltam, hogy
kétnaponta fogok futni, talán úgy nem erőltetem meg annyira a lábam, a távot
majd meglátjuk, szépen fokozatosan, nem egyszerre sokat, mint két hete
csináltam. Az a lényeg, hogy minél többet mozogjak, mert különben csak
ellustulok meg elfáradok.
 |
| www.weheartit.com |
Futás után összedobtam egy gyors
omlettet, közben JB is hazaért, beszélgettünk kicsit. Utána mindketten
elvonultunk tanulni, és csak vacsinál találkoztunk legközelebb. Ma ő főzött,
tekintettel, hogy tegnap felfalta az összes maradék zöldbabot, amit csináltam
hétvégén (nem baj, azért volt). Az anyukája küldött zöldséglevest, ami a magyar
zöldséglevestől elég távol áll, ez inkább egy nagy zöldség krémleves,
mindenféle zöldséget összeturmixolt igazából (ebben a mondatban elég sokszor
szerepelt a zöldség szó, azt hiszem). De finom volt. JB pedig krumplit sütött
másodiknak, „patates á la JB”, azt
mondta. Az is finom volt, de nekem hiányzott mellőle egy kis zöldség, vagy hús,
így magában fura volt. Igazából nem is tudtam sokat enni, mert későn ebédeltem.
A vacsorát egy falat kolbásszal zártuk, amit valami helyi termelőnél vett a
falujában. Na, ez a kolbász hasonlított az igazi magyar kolbászokhoz, nem olyan
volt, amit itt árulnak minden boltban.
Most még gyorsan megpróbálom
befejezni a portugál házimat, aztán elmegyek aludni, és reménykedek benne, hogy
holnap nem leszek félálomban egész nap. Főleg, hogy JB barátai jönnek este
vacsorára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése