Nothing stands between a
girl and her coffee.
Tegnap elég későn feküdtem le a
nagy szülinapozásban, úgyhogy ma nem ment túl könnyen az ébredés. Nagy nehezen
azért felkeltem, és a reggeli rutin után elindultam az egyetemre. A villamos
megint tömve volt, alig lehetett elférni. Megint bosszankodtam egy sort, de
sajnos ezen kívül nem lehet vele mit kezdeni, ha sokan vannak, sokan vannak.
Az amphi előtt megláttam Mélaine-t és Lina-t, akik már messziről
mosolyogtak rám. Oda is mentem hozzájuk köszönni, és elszívni a maradék cigit a
társaságukban. Felköszöntöttek szülinapom alkalmából, nagyon aranyos volt tőlük
így utólag is. Aztán bementünk, és végigültük az Anthropologie des religions című órát. Valamikor a közepénél
teljesen elvesztettük a fonalat, nekem fogalmam sem volt, miről beszél a bácsi,
Mélaine-nek szintén, csak néztünk egymásra, meg nevettünk az előttünk ülő
csajon, aki felírta nagybetűvel a füzetébe, hogy „Demander des cours!” („Elkérni a jegyzetet!”).
Óra után Mélaine és Lina feladták
a harcot és hazamentek, nem várták meg a következő órát, aminek a kezdetéig még
volt két óra. Én elszaladtam a könyvtárba és megírtam a portugál házimat.
Illetve nekikezdtem, de nem volt elég rá a két óra sem, majd valamikor be kell
hoznom a lemaradást. Nagyon sok volt a két szöveg, amit össze kellett foglalni.
A második óránk Champs et méthodes de l’anthropologie
volt, ismerős megint nem került a közelembe, Tomot megint csak messziről
szúrtam ki, mikor már elkezdődött az óra.
 |
| www.weheartit.com |
Ez az előadás megint elég unalmas
volt, a végén tényleg majdnem elaludtam. Ráadásul majd’ éhen haltam, mert a portugál
miatt nem tudtam ebédelni sem, és már 4 óra körül volt… Nagy nehezen ennek is
vége lett, és mehettem portugálra. Múlt órán megfogadtam, hogy aktív leszek
ezen az órán, de egyszerűen nem ment, annyira fáradt voltam. Azért a mellettem
ülő sráccal egész jól eldumáltunk portugálul, azt leszámítva, hogy az én agyam
alig működött, és amíg ő egész mondatokat mondott, addig én csak szavakat
tudtam ismételgetni. Az egyetlen jó dolog az utolsó órámban az volt, hogy a
tanárnő elengedett minket sokkal hamarabb, úgyhogy 17:40-kor már a villamoson
zötykölődtem hazafelé.
Ma nem mentem futni, mert
elkezdett esni az eső, mire hazaértem. Helyette gyorsan benyomtam egy tál
couscous-t, aztán felhívtam anyát. Miközben vele beszéltem, JB is hazaért az
egyetemről, beköszönt, aztán megcsinálta a vacsit. Én nem ettem vele, csak egy
pici salátát csipegettem, közben beszélgettünk. Elmondta ötvenszer, hogy akármi
van a konyhában közös, és nyugodtan vegyek belőle. Most szerintem egy hónapra
elegendő kajánk van, csak tejet meg ilyen apróságokat kell majd venni. Holnap JB
áthívja a barátait vacsorázni, meg alapozni, mert valami nagy egyetemi bulijuk
lesz. Én nem annyira akarok, meg nem is tudnék menni, mert csütörtökön reggel
6-kor kelek.
Legyen elég ennyi mára, hulla
fáradt vagyok, úgyhogy inkább alszom, azt hiszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése