Happiness is not having to set the alarm for the next day.
Szombat: Ahhoz
képest, hogy szombat van, egész korán, már fél 10-kor felkeltünk. Elég sok
dolgot beterveztünk, úgyhogy volt mit csinálni. Reggeli után Dani visszament a
koleszba néhány dologért, én pedig elmentem a parkba. Kicsit hideg volt ugyan,
de futáshoz optimális idő. Úgy döntöttem, ma van a napja, hogy visszatérjek a
régi edzéstervhez, ha törik, ha szakad, lefutok 8 km-t. Akkor is, ha a végén
négykézláb mászok haza. Szerencsére nem került komolyabb erőfeszítésbe, voltak
mélypontok ugyan, de lefutottam 8 km-t megállás nélkül, 1 óra 4 perc alatt. Az
időn van még mit javítani, de összességében elégedett voltam, két hónap
kihagyás után ez teljesen jó eredmény. Hazafelé menet éreztem a lábaimat azért,
de a gondolat, hogy „megcsináltam!” erősebb volt, mint az izmaim zsibbadása. Ebédre
sütöttem ki csirkemellet, a maradék pink rizottót ettük hozzá köretnek. Jól
elhúzódott a délutánunk a futás miatt, meg Dani kitérője miatt, úgyhogy csak 4
körül tudtunk ebédelni.
 |
| Ő a legújabb lakótársam |
Olyan 5 körül indultunk el az
IKEA-ba, mert anyáéktól azt kértem szülinapomra, hogy hadd vásároljam magam ott
halálra, és ők egy részét kifizetik majd. Danival pedig megbeszéltük, hogy ott
vacsorázunk, mert olcsó és finom. Jó sokat mászkáltunk, és annál is több
hasznos dolgot vettem, legfőképp olyanokat, amivel a szobámat dekorálom. Tavaly
Luu kijelentette, hogy ez egy „lánylakás”, ezért minél több dolognak
rózsaszínnek kell lennie, én pedig tartom magam a megállapodáshoz, és most a
szobám tele van rózsaszín dolgokkal. Eddig mindenki kiröhögött, akinek
meséltem, de nem érdekel. Imádom a szobámat. Vettem egy virágot is, remélem
sikerül életben tartanom. Sajnos enni már nem tudtunk, mert az orrunk előtt
zárt be az IKEA Restaurant. Nem baj, hazavillamosoztunk és itthon összedobtunk
egy jó kis vacsorát.
Vasárnap:
Ma ébresztőre keltünk, mert tegnap jó sokáig néztünk Jóbarátokat. Reggeli után
még gyorsan elfutottunk a Carrefour-ba bevásárolni, mert 1-kor itt megáll az
élet (még jó, hogy legalább vasárnap délelőtt nyitva vannak a boltok, különben
minden vasárnap koplalnék szerintem). Vettünk néhány zöldséget, mert
kitaláltam, hogy Anya-féle zöldségfasírtot fogok készíteni ebédre. Mivel nemrég
reggeliztünk, ebéd előtt még elsétáltunk a parkba, megmutattam Daninak az
állatkertet. Az összes állatot láttuk, a krokodiloktól kezdve az oroszlánokig,
mindegyik megvolt. Rengeteg kisállat volt, a zsiráfok között voltak a
legaranyosabbak, volt egy pici zsiráf, ami nagyjából akkora lehetett, mint
Dani. Az apukája 5 méter
magas volt nagyjából… Jó nagyot sétáltunk, de ma nem is terveztem futni menni,
mert a térdem iszonyatosan megfájdult a tegnapitól, már ez a séta is betett
neki. Úgy látszik, nekem nem esett rosszul, de a rossz térdem eléggé sérelmezte
a nagy távot, mert ma egész nap sajgott.
Ebédre megsütöttem a
zöldségfasírtokat, és nagyon-nagyon finomak lettek. A recept egyelőre titkos,
de majd ha indítok egy sütős-főzős blogot, ott publikálom (ez vicc volt, annyit
írni már biztosan nem lenne erőm).
 |
| ilyen volt - ilyen lett, avagy a mai ebédünk |
Délután inkább csak hesszeltünk, kávéztunk
és sorozatot néztünk, aztán Dani hazament, én pedig behoztam a blogos
lemaradásomat (végre!), nemsokára megyek aludni, mert holnap korán kelek.
A mai
napban az a kedvencem, hogy a vége egyben a szülinapom kezdetét jelenti,
úgyhogy éjfélkor lejátszottam a Roots Birthday girl című számát, és nagyon örülök neki, hogy végre 21 éves lettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése