Eating is necessity but cooking is an art.
Szombat: Reggel, mikor
felkeltem, egy sms várt JB-től, hogy mégsem jön haza ebédelni (úgy volt, hogy
együtt eszünk), mert eltolták az óráit, és olyan későn végez, hogy onnan inkább
egyből hazamegy vonattal. Örültem is neki, mert én meg elaludtam, és 11-kor keltem,
itthon semmi alapanyag nem volt, amiből ebédet lehetne főzni. A délelőttöm elég
gyorsan el is telt, kb. délután 3-ig nem nagyon csináltam értelmes dolgot, de
erre van a hétvége, nem?
 |
| így sütöttük a mustáros csirkét |
Aztán gyorsan összeszedtem magam,
és kitakarítottam a lakást. Porszívóztam, felmostam, kisúroltam a fürdőszobát
és a wc-t, és nagyon büszke voltam magamra, hogy végre megcsináltam. Ahhoz
képest, hogy egy hete halogatom a takarítást, alig volt kosz. Takarítás után
gyorsan elszaladtam vásárolni, és eszméletlen mennyiségű pénzt elvertem a
Carrefour-ban, ugyanis nagyon sok dolgot akartam sütni-főzni a hétvégén, és
ehhez nagyon sok hozzávaló is kellett persze.
Itthon pedig nekiálltam az első
kaja-projektnek, Jamie Oliver egyik receptjének, ami mustard chicken azaz mustáros csirke névre hallgat. Nem túl
bonyolult dolog, de annál finomabb, ha valakit érdekel, a receptet itt
megtalálja (angolul). Közben megérkezett Dani, segített befejezni a
főzőcskézést, aztán együtt elfogyasztottuk az eredményt, és utána szokásos
Jóbarátok-maratont tartottunk elalvásig.
Vasárnap: Reggel el
akartunk menni, futni, de eszméletlen lustaságunk felülkerekedett, és helyette
aludtunk. Elég szégyen, mit ne mondjak. Én kicsit ráfogtam a még mindig fájó
lábamra, és azt mondtam, hogy na, majd holnap elmegyek. Holnap tényleg el fogok
menni (már, ha nem esik az eső, de remélem nem fog). Aztán reggeli után rögtön
el kellett szaladnom, mert meg volt beszélve Darioval (anya egyik kollégája,
aki Lyonban él, az egyetemen tanít, és már tavaly is rengeteget segített
nekem), és Stefanieval (Dario barátnője), hogy találkozunk fél 12-kor. Beültünk
egy kávézóba Dario új lakásának a környékén, nagyon-nagyon helyesek voltak. Elmeséltem
nekik, mi történt az elmúlt fél évben velem, mert azóta Dario-val nem nagyon
sikerült találkozni, ők pedig meséltek magukról, de leginkább anyáról
kérdezősködtek, mert együtt dolgoztak két éve, és azóta is imádják. Jó másfél
órán keresztül beszélgettünk, aztán ők elindultak biciklitúrára Lyonban, én meg
felültem a buszra és mentem haza Danihoz, aki eddig végig tanult a szobámban. Otthon
gyorsan összedobtam egy rakott zöldbabot ebédre, meg betettem egy körtés brownie-t
a sütőbe. Igazi konyhatündér lettem ebben a két napban. A rakott zöldbab és a
brownie is nagyon finom lett, még JB-nek is maradt belőle. Dani délután
visszament a koliba, én pedig elintéztem néhány dolgot holnapra, aztán vártam
JB-t, aki elég későn érkezett. Megint iszonyatosan felpakolva érkezett, hozott
egy csomó konzervet, tésztát, sajtot, kenyeret, gyümölcsöt, és fel sem tudom
sorolni még micsodát. Arra a szintre jutottunk, hogy nem tudjuk hova tenni a
kaját. Esküszöm, mióta beköltöztem, nem volt egyszerre ennyi kaja a lakásban,
mert olyan még sosem volt, hogy ne tudjuk hova tenni. Most tényleg kicsinek
bizonyul a konyha. JB-nek odaadtam a rakott zöldbabot (imádta) és a brownie-t
(azt is), beszélgettem kicsit vele, aztán ő elvonult tanulni, én meg begyűjtöttem
az otthoni infókat Anyától és Boritól.
Most pedig that’s it, megyek aludni,
mert holnap hétfő és sok-sok dolgom lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése