Oh Friday, let me hug you.
Ma fel akartam kelni olyan fél 10
körül, hogy időben össze tudjak készülődni. Felhagytam ugyanis a háromnapos
hétvégémmel, mert találtam egy atelier du
ciné-t (mozi műhely) az egyetemen, ami ingyenes, és megtanít rövidfilmet
készíteni. Péntekenként 11:45-14:00-ig tart, és mivel pénteken nincs órám,
legalább elfoglalom magam, új embereket ismerek meg, és még a rövidfilmkészítés
folyamatát is megtanulom. Ezt gondoltam tegnap éjfélkor, amikor jelentkeztem.
Már egy ideje szemezgettem a programmal, de csak az utolsó pillanatban vettem
rá magam a jelentkezésre.
Végül is nem sikerült felkelni
fél 10-kor, mert iszonyatosan elaludtam, negyed 11-kor félig sokkos állapotban
keltem fel, miközben azon agyaltam, hogy fogok odaérni az egyetemre időben. Úgy
döntöttem, nem sietem el a dolgot, úgyhogy szépen megreggeliztem,
összekészülődtem, és elindultam. Pont időben odaértem volna, ha a villamosra
nem kell több mint 10 percet várni, de így jócskán elkéstem, kb. 12-re estem
be. Szerencsére nem én voltam az egyetlen.
A műhelyt egy régi Lyon2-s diák
tartja, nagyon szimpatikus volt, van egy egyesülete, ahol kisfilmeket
forgatnak, meg különböző mozival kapcsolatos dolgokkal foglalkoznak, erről
mesélt egy kicsit. Aztán egymás után mindenki bemutatkozott. Nem én voltam az
egyetlen, aki antropológiát tanul: egy lány, aki mesterképzésen van szintén azért
jött, hogy kicsit belelásson a filmkészítésbe, mert valljuk be, egyre fontosabb
ez a része is a tudományágnak. A Jean Rouch által elindított vizuális
antropológia, a dokumentumfilmek, az etnográf filmek ismerete elengedhetetlen
szerintem az antropológiát tanulók számára. Az meg még sokkal jobb, ha te magad
tudod, hogyan készülnek ezek a filmet, esetleg tudsz is ilyesmit csinálni. Ezen
a műhelyen természetesen nem a dokumentumfilmeken lesz a hangsúly, hanem úgy
általánosságban a kisfilmkészítésen, a félév alatt egy kb. 7-10 perces filmet
fogunk létrehozni, aminek a forgatókönyve már megvan nagyjából, de a többit
nekünk kell hozzá kitalálni. Az emberkék nagy része, aki itt volt, filmszakos
az egyetemen és azért jött, mert kicsit több gyakorlati dologra vágyott. Az egyetlen baj, hogy
maximum tizenöten maradhatunk, úgyhogy majd írnunk kell a srácnak egy emailt,
hogy komolyan gondoljuk-e, és ő majd visszajelez, hogy maradhatunk-e. Kíváncsi
vagyok, remélem sikerül bent maradnom, mert tényleg érdekes volt, és az emberek
is szimpatikusak voltak.
Az atelier után hazajöttem, gyorsan megebédeltem. JB itthon volt, nem
ment be órára, de helyette tanult, mikor hazaértem már tele volt a feje a
rengeteg okossággal, 4 órája ült a könyvei felett.
Gyorsan leírom, itt hogy
működik az álláskeresés (legalábbis az én tapasztalataim szerint). Eddig
egyetlen egy szervezetnek írtam, akik angolul beszélő babysittereket keresnek,
heti 8-10 órára nagyjából. Iskola után el kell menni a gyerekekért és haza kell
őket vinni, közben angolul kell hozzájuk beszélni, ennyi a feladat. Persze, ha
éhesek, enni adni nekik, ha szomjasak itatni őket, játszani velük, ilyesmi. Szóval,
jelentkeztem az állásra, tegnap este küldtem el egy emailt az önéletrajzommal. Ma
reggelre válaszoltak, hogy mikorra kellene nekik ember és legyek szíves megírni,
mikor érek rá pontosan. Ennyi. Most ott tartok, hogy megírtam nekik, hogy mikor
érek rá, várom megint a válaszukat, hogy felvesznek-e. Remélem, összejön a
dolog, tényleg nagyon kéne már valami meló, mert egyelőre csak költöm a pénzt
(szerencsére még van mit), de bevételem semmi, még lakástámogatást meg
ösztöndíjat sem kaptam.
Délután JB el akart menni az
IKEA-ba, úgyhogy felkerekedtünk, és elvillamosoztunk a világ végére. Én kicsit
mérges voltam, mert így két órával többet ücsörögtem a különböző közlekedési
eszközökön, ahelyett, hogy JB odajött volna 2 körül a campusra, és onnan
mentünk volna együtt. Onnan csak egy megálló, így meg haza kellett jönni (1
óra), aztán vissza kellett menni (még egyszer 1 óra), aminek nem sok értelmét
láttam. Ráadásul olyan hatalmas fáradtság jött rám, hogy majdnem elaludtam
menet közben, nemhogy JB-vel beszélgessek. Ráadásul alig vett valamit az
IKEA-ban, azt mondta, majd inkább máskor, most felmérte a terepet egyelőre. Ezért
jöttem el veled basszus?! Nem számít.
Ő nem evett itthon, valami
ismerősével ment vacsorázni, úgyhogy én egyedül maradtam és vettem valami
fagyasztott padlizsános cuccot a Carrefour-ban, azt olvasztottam ki. Aztán
sorozatot néztem és viszonylag korán lefeküdtem aludni, mert a fáradtság még
mindig nagyon rajtam volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése