Ma reggel azért nem tudtam
elmenni a parkba futni, mert nagyon rosszat álmodtam és egyszerűen nem mertem
felkelni, amíg sötét volt. Valahogy azt gondolom mindig, az ágyban nagyobb biztonságban
vagyok. Végül 8-kor keltem, ahogy szoktam. Szépen nyugodtan megreggeliztem,
aztán rendet raktam - mert JB valószínűleg hamarabb hazaér, mint én – és elindultam
az egyetemre.
Az első órám „Anthropolige des religions” („religion” vallást jelent) volt. Előtte
összefutottam Noémie-vel, Salome-vel és Milena-val (vele még mindig
fenntartásaim vannak, szerintem tökre utál mindenkit maga körül), velük ültem
az amphi-ban is. Ezt az előadást egy rendkívül szimpatikus férfi tartja, aki
amúgy ázsiai vallásokat kutat, de itt pont nem arról fog nekünk beszélni. Ezeken
az órákon az antropológiának a vallásokkal foglalkozó, azokat kutató ágát
fogjuk tanulni, olyan antropológusok munkáit ismerjük meg, akik ilyesmivel
foglalkoznak. Hát ez így elég semminek tűnhet, még én sem annyira lelkesedem
érte, de biztosan jó lesz. A tanárunk legalábbis nagyon aranyos, és jól
magyaráz – és ez már sokat segít. Óra után elviharzottam a könyvtárba, nem
nagyon vártam se a lányokat, se Tomot, aki előadás közben egy ezer wattos mosoly
kíséretében kérdezett tőlem valamit, amit nem értett. Majd úgyis összefutok
vele nemsokára, ő úgyis minden órán ott van.
A könyvtárban megpróbáltam
behozni a lemaradásomat portugálból (egy óra alatt egy évet, menni fog), mert
új tanárt kaptam, és attól féltem, hogy majd mindenki meg tud szólalni rajtam
kívül. Ha nem is tanultam meg egy óra alatt folyékonyan beszélni, de legalább
rájöttem (megint), hogy mennyire imádom ezt a nyelvet, és hogy mennyire
hiányoznak a brazil barátaim és Professor Giusti, a régi tanárom.
Portugál előtt még volt egy órám,
aminek „Champs et méthodes de l’anthropologie”
(Az antropológia területei és módszerei) a címe. Halál unalmas volt. Még az sem
segített, hogy egy nagyon helyes srác mellé ültem, mert az egész előadás alatt
vagy idióta hangon röhögött, vagy a fél asztalt befoglalva aludt. Ez volt az
első, bevezető óra, amivel semmi gond nem lett volna, ha nem azokat mondják el
megint, amiket tavaly kb. minden tanár ötvenszer elismételt. Mi az etnográfia?
Mi az etnológia? Mi az antropológia? Esküszöm, már kívülről tudom a
definíciókat…
Szerencsére hamarabb befejezte a
bácsi a mondókáját, és mehettem portugálra. Előtte megettem az „ebédemet” egy
dobozban hoztam reggel rögtönzött gyümölcssalátát. Nem volt rá sok időm, mert
még a termet is meg kellett keresnem. Nem volt ismerős tavalyról, de gondolom,
mindig úgy összekeverik a csoportokat, hogy esélytelen ismerőst találni. A
tanárnő egész szimpatikus volt, biztosan jól fogunk haladni, talán félév végére
meg tudok majd szólalni portugálul. Azért Giusti nagyon hiányzik… Ez a nő olyan
lassan beszél, hogy én még embert nem hallottam ennyire lassan magyarázni. Ami
nem lenne baj, csakhogy a brazilok pont nem a lassú beszédükről híresek. De
legalább ez is „brazil” portugál, és nem „portugál” portugál, mert akkor
gondban lennék kicsit, azt hiszem. Este 6-kor szabadultam az egyetemről, alig
vártam, hogy hazaérjek.
JB írt közben egy sms-t, hogy
csak 7-re ér haza. Én elmentem még futni, mert neki tanulnia kellett még
vacsora előtt. Olyan fél 8-ra mindketten végeztünk, ő eleget tanult, én meg
kifutkostam magam, és elmentünk bevásárolni. Vettünk egy-egy pizzát, meg
összedobtunk mellé egy salátát. Közben nagyon sokat beszélgettünk,
nagyon-nagyon aranyos srác. És egyre több dolog derül ki, amiben hasonlítunk. Amikor
megérkezett, és megmutatta, mit hozott otthonról, majdnem a nyakába ugrottam: a
saját kertjükben termett cukkinit. Mennyország! Jól megleszünk, tényleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése