Le 21 Septembre 2015

Ma van a szülinapom-pom-pom.

Reggel szépen felkeltem, nem siettem el a készülődést, hiszen szülinapom van. 

Az ágyból is később szálltam ki, így a reggelimet is később ettem, és mivel nem voltam hajlandó rohanni a szülinapomon, lekéstem a buszt. De nem bántam, hiszen szülinapom van. 

Párizsi vaníliakávét szürcsölve nézegettem az első szülinapi köszöntéseimet, meg az egyetlen képeslapot, amit még Kati csempészett a táskámba mielőtt eljöttem otthonról, és csak ma nyithattam ki. Kaptam tőle még egy hatalmas rózsaszín „birthday girl” feliratú gyertyát, amit majd felavatok, amint sütök egy tortát magamnak. Elsétáltam a metróhoz, már csak az maradt egyetlen opcióként, így még volt rá esély, hogy minimális késéssel odaérek az órámra.

Szerencsére Julien Bondaz is késett, úgyhogy utolsóként beszivárogtam a többiek után a terembe. A többiek messze ültek tőlem: Tom és Bastien szokás szerint egymás mellett, ugyanúgy az ugyanolyan laptopjukkal, az ugyanolyan borzas fejükkel, és az ugyanolyan hátizsákjukkal; Mélaine és Lina is együtt, félig feküdve a padon, mert hétfő van, Léna pedig egyedül az első sorban, ahogy szokta. Bondaz most megcserélte a két órát, mert véletlenül rossz jegyzetet nyomtatott ki az elsőhöz, úgyhogy előbb Anthropologie de la nature, aztán Anthropologie de la santé volt. Engem nem nagyon bolygatott meg a dolog, igazából majdnem ugyanaz a két tárgy. Mikor végre vége lett az óráknak, az IKEA felé vettem az irányt. Kicsit sajnáltam, hogy egy csoporttársammal sem sikerült szóba elegyednem – igazából csak óra közben láttam őket, előtte és utána nem egyszerre voltunk a terem előtt, úgyhogy esély sem volt összefutni – de tant pis (sebaj), gondoltam. Meglepetésemre, a villamosmegállóban leszólított Manon, egy csoporttársam, akivel tavaly összesen nagyjából négy mondatot váltottam, és boldog szülinapot kívánt, majd együtt szálltunk villamosra, és már most többet beszéltünk, mint tavaly egész évben. Aranyos volt.

Happy birthday to me!
szülinapi ebéd

Végigrohantam az IKEA-n megint, egyenesen az étteremig, próbáltam nagyon az útra koncentrálni, és semmit meg nem nézni, mert képes lettem volna még egyszer annyi pénzt elkölteni, mint a múltkor.

Az étteremnél először kicsit zavarban voltam, hogy egyedül vagyok, de a bácsi a pult másik oldalán egy szempillantás alatt elfeledtette velem. Nagyon helyes volt, megkérdezte, honnan jöttem, mit tanulok, hány éves vagyok, és megjegyezte, hogy ilyen szép magyar lányt még nem látott. Sajnos ettől még ki kellett fizetnem a svéd húsgolyókat, de legalább jól megpakolta a tányéromat. Elfogyasztottam a szülinapi ebédemet, aztán hazafelé vettem az irányt, mert JB is nemsokára hazaér, és Danival is megbeszéltem, hogy találkozunk.

Itthon megittam a második vaníliás kávémat, tovább nézegettem a szülinapi köszöntéseket, de aztán úgy döntöttem, elmegyek futni, még mielőtt Danival találkoznék. JB is írt, hogy csak később tud jönni, olyan 8 körül. Csak egy kört (kb. 4 km) tudtam lefutni, mert borzalmasan begörcsölt a hasam a végére, úgyhogy mindenképp haza kellett mennem. Itthon felhívtam a nagyszüleimet, hogy fel tudjanak köszönteni, aztán rohantam a belvárosba, Danival találkozni. JB pont akkor ért haza, amikor már késésben voltam, úgyhogy csak egy puszit adtam neki és tájékoztattam, hogy hagytam neki zöldség-fasírtot a hűtőben. Mielőtt elindultam, még megmutatta, mennyi ennivalót hozott… Telepakolta velük az egész konyhaasztalt. Hozott krumplit, hatalmas cukkinikat, uborkát, paprikát, babot, lencsét… Mindent, amit csak el lehet képzelni. Én pedig borzalmasan hálás vagyok neki ezért.

Danival vettünk egy üveg pezsgőt (illetve ő vett, én szülinapos voltam), és kiültünk a Rhone-partra beszélgetni. Ez volt a szülinapi kívánságom. Eredetileg moziba mentünk volna, de ő is későn végzett, nekem sem lett volna sokkal jobb korábban a találka, úgyhogy a mozit elhalasztottuk máskorra. Nagyon jó volt a Rhone partján, a Fourviere-rel szemben üldögélni, elücsörögtünk ott este 10-ig nagyjából, de mivel mindketten korán keltünk másnap, jobbnak láttuk akkor hazaindulni. Ja, kaptam két gyönyörű karkötőt szülinapomra! Még egyszer merci beaucoup.

www.weheartit.com

Így telt nagyjából a 21. szülinapom, nem volt nagy felhajtás, nem volt semmi nagyon különleges, de pont jó volt így, ahogy volt. Egyetlen szomorúságom az volt, hogy pont Anyáékkal nem tudtam beszélni, mert egyszerűen nem maradt idő, de majd bepótoljuk. Már most szeretek 21 éves lenni, már csak egy igazi szülinapi soirée (azaz buli) hiányzik, de arra azt hiszem, nem kell sokat várni.

És még mielőtt elfelejtem: ezúton is köszönöm a rengeteg köszöntést és jókívánságot, nagyon jól esett, hogy ennyi meg annyi emberke gondolt rám szerte a világban tegnap. (A kedvenc köszöntésem ez a videó volt, köszönet érte Gelencsér Gábornak.)