Ez egy gyors bejegyzés lesz, mert
már hajnali fél 1 van, és holnap (azaz ma) elvileg 6-kor kéne kelnem. Tehát, ma
reggel szépen csöndben összekészülődtem, mert JB-nek csak 2-re kellett órára
mennie, szóval még bőven az igazak álmát aludta, amikor én eljöttem itthonról. Már
egy ideje érzem a fáradtságot, és hogy kevesebbet alszom, mint kellene, ennek
ellenére nem sikerül sosem időben lefeküdnöm. Emiatt a buszon majdnem
elaludtam, és azon gondolkoztam, hogy fogom kibírni a paléoanthropologiet.
Az amphi előtt megpillantottam Tomot, aki egy másik csoporttársunkkal
beszélgetett éppen, akit csak látásból ismertem eddig. Odamentem hozzájuk, mert
Tommal év eleje óta nem sikerült még beszélnem. A lány nem sokkal az után, hogy
bemutatkoztam neki bement a terembe, Tom pedig csak megkérdezte, mi újság,
aztán ő is faképnél hagyott. Kedves, mondhatom… Nem nagyon tudtam hová tenni a
dolgot, de sok időm nem is volt rajta gondolkozni, mert a másik oldalamon
feltűnt Mélaine, Alicia és Léna, úgyhogy csatlakoztam hozzájuk. Lassan mi is
bementünk aztán az amphi-ba, ahol a
paleonéni (csúnyább szó jutott eszembe, de ezentúl inkább így fogom hívni)
tisztára leszidott minket, hogy ő már elkezdte az órát, és különben is, 10-kor
kezdődik, és mit képzelünk magunkról, hogy elkésünk, és ő ezt nem bírja, és
hogy majd „az egyetem használata” című kurzusra fog minket járatni. Hozzátenném,
10:05 volt, megnéztem az órám. Már csak a legeslegelső sorban volt hely,
úgyhogy kénytelen voltam egész órán odafigyelni, nem akartam még egy szidást
begyűjteni. Most már elmondhatom, hogy szívből gyűlölöm ezt az órát. Végig csontvázakat,
koponyákat, ősembereket, majmokat és hasonló csodálatos dolgokat nézegettünk. Azt
kell megtanulnunk, hogy az embernek pontosan milyen ősei vannak, melyik milyen
fajhoz tartozik, milyen családhoz, stb., stb. Borzalmas. Örülök, hogy van, akit
érdekel az emberiség eredete, de nekem tökéletesen elég annyi, hogy most itt
vagyunk. Az a lényeg, nem? Ráadásul, mivel ezek annyira régi leletek, nem sok pontosság
van körülöttük, némelyik fajnál még mindig vitatott, hogy mennyire állt közel a
Homo sapiens-hez… Nem baj, valahogy majd túlélem, ha már nekik nem sikerült. Mekkora
poén.
A következő órára Maelle-lel
mentem (új név!), őt Léna-n keresztül ismerem, tavaly nagyon jóban voltak, idén
kevesebbet látom őket együtt. Eddig nem volt annyira szimpatikus ez a lány, de
most kedves volt.
 |
| Forrás: MigSzol Csoport |
Enquete ethno-n a
csoport maradék része felvázolta a tavalyi kutatását és az idei kutatási
tervét, többek között a mi kis csoportunk is. Én előhozakodtam a menekültes
ötletemmel, és meglepő módon a tanárnő nem kötött bele, azt mondta, csináljam,
csak szűkítsem le kicsit a témát. Bastien pedig felajánlotta, hogy segít nekem
kapcsolatba kerülni szervezetekkel, mert ő elég aktív ilyen téren. Az a terv
egyelőre, hogy elmegyek önkéntesnek egy menekültekkel foglalkozó szervezethez, megfigyelem
a működésüket, hogyan szerveződtek, mit csinálnak, stb., interjúkat készítek
velük. Mindenképpen olyan témát akartam a kutatásomnak, amivel segítek is
valakinek, úgyhogy ez tökéletes. Majd erről írok kicsit részletesebben is. Óra
után hazamentem, és gyorsan megebédeltem, mert majd’ éhen haltam.
 |
| www.weheartit.com |
Még mielőtt JB hazaért, elmentem
futni a parkba, de teljesen bedurrant a lábam 2 km után, valószínűleg
megerőltettem a múlt héten. Fél óra alatt azért a nagy fájdalmak közepette
lefutottam a 3,8 km-t, aztán hazasántikáltam. JB-vel elmentünk vásárolni, aztán
főztem egy cukkini-levest az ő kérésére, pizzát is sütöttünk, úgyhogy nagyon
jót ettünk. Végül nem jöttek a barátai, majd később mennek bulizni együtt. Én
nem tudtam velük menni, mert holnap 6-kor kelek. Vacsora után nem sokkal ő le
is lépett, én azóta skypeoltam, most pedig gyorsan lefekszem, mert már most
látom, hogy holnap nagyon nehéz lesz felkelni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése