Reggel 6-kor, amikor fel kellett
kelnem, sötét volt kint, és zuhogott az eső.
 |
| www.weheartit.com |
Utáltam felkelni, negyed órán
keresztül azon gondolkoztam, mi lenne, ha nem mennék be… De, aztán mégis
kimásztam az ágyból, összekészülődtem, és a zuhogó esőben elindultam az
egyetemre. Itt Lyonban vagy nagyon spórolnak, vagy csak szimplán nem érdekli
őket, ha sötét van reggel, ugyanis 6 órakor az összes közvilágítást
lekapcsolták annak ellenére, hogy amúgy a nap még nem kelt fel, és vak sötét
volt még 7 óra után is. A buszon alig láttam, hogy hol vagyok, a sötétség meg
az eső miatt is nehéz volt tájékozódni.
A villamosmegállóban még soha nem
láttam ennyi embert, mint most. Kiderült, hogy az eső miatt a villamosok össze-vissza
járnak, lassabban és ritkábban, mint alapból, ezért torlódott fel ennyi ember a
megállóban. Nagy nehezen a harmadik villamosra felfértem (fél órát vártam
nagyjából), de arra is csak úgy, hogy megfordulni esély nem volt, össze voltam
préselve mindenkivel, úgy álltunk az egyetemig, mint a heringek.
Negyed órát
késtem a villamosos incidens miatt az óráról, de sikerült megtalálnom a termet,
és már nyitottam volna be a „Civilisation
des pays lusophones: Portugal, Mozambique, Angola” (Luzofón országok civilizációja)
c. órára, amikor is kiderült, hogy zárva van az ajtó. A terem mellett székeken
ült néhány diák, ők tájékoztattak, hogy a tanárnő nincsen, ők is rá várnak.
Nagyon helyesek voltak amúgy, elkezdtek ismerkedni, mindenki elmesélte, mit
csinál, milyen szakra jár, hol lakik, stb. Ez az egyetlen választható
tantárgyam, úgyhogy itt mindenféle más szakokról is vannak diákok velem. Van két antropológiára járó sorstárs is. Nagyjából háromnegyed órát ücsörögtünk
ott, egy idő után már csak a tanárt szidva, aztán úgy döntöttünk, megyünk
dolgunkra, nincs értelme tovább várni. Nekem csak azért volt ez szívás, mert a
következő órám délután 2-kor kezdődött. Nem akartam még egyszer végigcsinálni a
villamosos cirkuszt az esőben, úgyhogy a campus-on
maradtam, beültem a könyvtárba, és portugált tanultam. Öt órán keresztül. Jó,
közben ebédeltem is (lazacos salátát méghozzá), de azért így is sok volt.
A második órám egy szeminárium
volt: „Étude de cas et lectures
complémentaires: nature-santé” (Esettanulmány és olvasmányok:
természet-egészségügy). Megkerestem a termet, de első ránézésre nem volt túl
sok ismerős bent. Leültem az egyik biztos pont, Bastien mögé, akivel már a
múltkori szemináriumon is összekerültünk, ő Tom haverja. Aztán, ahogy
körbenéztem, egyre több ismerős arcot láttam, de mindet csak látásból ismertem,
egy szót sem váltottam még egyikkel sem. Nem tudom, hova rakták pl. Tomot, vagy
Léna-t, vagy Mélaine-t és Lina-t, akikkel eddig tök jóban voltam… Mindegy, it’s time to make new friends (ideje új
barátokat szerezni) – gondoltam, és mindenkire mosolyogtam, aki csak felém
nézett. Később beesett a tanárunk is, aki (végre!) egy fiatal doktoris
hallgató, nagyon laza, és nagyon helyes. Ebben az évben is van valaki legalább,
akibe szerelmes lehetek egy kicsit. Elmagyarázta, hogy mit fogunk csinálni
órán. Először is, kell csoportmunkában egy előadást készítenünk, én a „Rites des passage” témát választottam,
mert ebből már előző félévben csináltam egy prezentációt – az volt az, amire
nagyon kevés időnk volt, és elég rosszul sikerült, a sztrájk miatt leginkább.
Tehát az alap megvan, most ezek más szövegek lesznek, de legalább tudom, miről
van szó, és mivel a múltkori 1 órás volt, ennek meg csak fél órásnak kell
lennie, sima ügy lesz. Október 8-ára kell megcsinálni, még időnk is van
viszonylag sok, és utána tudok a másik feladatra koncentrálni. A másik feladat
pedig egy esettanulmány elkészítése, ilyet is csináltunk az előző félévben,
Tommal és Marielle-el az ethnomathématique
témakörében. Most Bastien-nel és egy Audrey nevű lánnyal kerültem egy
csoportba, és úgy néz ki, hogy a "menekültek egészségügyi ellátása a
menekülttáborokban" lesz a témánk. Az ötletet Bastien dobta be, akiről kiderült,
hogy nagy aktivista az ügyben, aminek marhára örülök, mert én is közelebb akarok
kerülni egy kicsit a dologhoz. Nagyon elégedetten távoztam az óráról, és még
azt sem bántam, hogy megint csak a harmadik villamosra fértem fel. Holnap nincs
órám, és kezdődik a háromnapos hétvégém. És az eső is elállt, kisütött a nap.
 |
| Itt futottam... :) |
JB még nem volt itthon, mikor
hazaértem. Gyorsan átöltöztem futócuccba, és elmentem a parkba. Sajnos, a
tegnapi őrületes szél miatt bezárták, még gondolom ma is söprögették a
lehullott ágakat, szállították el a kidöntött fákat, stb. B tervnek ott volt a
Rhone-part, úgyhogy szépen lefutottam a Bellecour-ig, meg vissza, ez összesen 5 km volt. Gyönyörű volt a
parton futni, nagyon élveztem.
Itthon JB értesített, hogy este
meg vagyunk hívva az egyik barátjához vacsorára. Örömmel mondtam igent a
meghívásra, de még bőven volt időm összekészülődni. Olyan 8 körül indultunk el
itthonról, nagyjából fél óra alatt oda is értünk Fanny-hoz. Ő JB egy gyerekkori
barátjának, volt lakótársának, Valentin-nak a barátnője, és most néhány hétig
együtt laknak, amíg Valentin nem talál külön lakást magának. Tehát ott volt
Fanny és Valentin, később pedig még egy lány, Florence csatlakozott.
Nagyon-nagyon aranyosak voltak, kérdezgettek, mondogatták, hogy nagyon ügyesen
beszélek franciául. A vacsora Carbonara spagetti volt, közben borozgattunk.
Egészen otthon éreztem magam közöttük, nagyon helyesek voltak. Kitalálták, hogy
most minden héten máshoz megyünk, a következő Florence lakása lesz, aztán mi
jövünk JB-vel. Vacsora után elindultunk, hogy beülünk még valahova kocsmázni,
de mire találtunk egy kocsmát már senkinek sem volt kedve, úgyhogy inkább
hazasétáltunk. Így is hajnali 2-re értünk haza JB-vel, de mivel nekem nincs
holnap órám, semmi gond.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése