Hétfő (17/10): Reggel felkeltem 7-kor, nem érdekelt,
hogy nem aludtam többet 6 óránál, egyszerűen muszáj volt, nem tudok máskor
tanulni. Portugálra kellett pótolnom, mert megígértem a tanárnak, hogy
megcsinálom az órai munkát, amit múlt hét előtt csináltak ők, én meg nem voltam
ott. Nem lett volna nagy dolog, de valahogy rendszerezni kellett most már a
portugál jegyzeteimet, mert ha tényleg meg akarok tanulni végre beszélni,
valamit tenni is kell érte. Erre ráment az egész délelőttöm, de máris jobban
vártam az esti órát. JB reggel 8 körül érkezett, de neki is nagyon sok
tanulnivalója volt, aztán el is rohant órára 11-kor. Én elmentem futni, amíg ő
az egyetemen volt, aztán majdnem egy időben ebédeltünk. Maradt neki a
palacsintából, nagyon boldog volt vele. Délután is próbáltam még tanulni, egy
beadandót kellett megírnom, egész sokat haladtam vele. Portugálon egy videót
néztünk a rasszizmusról Brazíliában, eszméletlen érdekes volt, utána sokat
beszélgettünk, vitatkoztunk róla a tanárral. A következő órára egy beadandót
kér tőlünk, az lesz az első jegyünk ebben a félévben, úgyhogy nagyon oda kell
tennem magamat majd.
Kedd (18/10): Reggel nagyon gondolkoztam, hogy
bejöjjek-e órára, mert a tanárunk hiányzik, és a másik csoporttal vagyunk
összevonva, ráadásul tegnap nem sikerült csak félig elolvasni a cikket mára.
Végül azt gondoltam, hogy ha már egyetemre járunk, járjunk rendesen, legyünk
ott minden órán, különben sose tudjuk meg pontosan, mi történt, úgyhogy
bementem. Még szerencse, mert az új tanár fel is írta, ki volt ott és ki nem.
Ma egy kicsit káosz napom volt, leginkább a fáradtság miatt szerintem. A
második óránk a tanszék igazgatójával volt, aki sokat mesélt a külföldi
kapcsolatokról, és most még jobban gondolkodóba estem, mert minél többet tudok,
annál több lehetőség van. Azt mondta, szünet után vár minket a kérdéseinkkel,
úgyhogy novemberig van még időm átgondolni, pontosan mit szeretnék. Találkoztam
Laurával is, de ő is legalább annyira fáradt volt, mint én, úgyhogy nem
beszéltünk túl sokat. Az analyse critique
de la démarche de l’enquete (a kutatás módszerének kritikus elemzése) című
óránkon visszakaptuk a beadandót, amit múlt előtti héten adtunk a tanárnak – és
aminek a 80%-át én írtam nagyjából – és a tanár hozzáfűzött még néhány
gondolatot is. Én majdnem elszálltam, mert mi 16-ot kaptunk, ami nagyjából a
legjobb jegy – attól függetlenül, hogy elvileg 20-ig lehet osztályozni, 17-est
még senkinél nem láttam, max. magamnál nyelvből, de az más. Julie és
Anne-Elisabeth, a két csoporttársam és kutatótársam is nagyon örültek, így elég
valószínű, hogy jó jegyet kapunk félév végén is. Az utolsó óránkon Lauraval
egymás mellé ültünk és kb. végigaludtuk az egészet, annyira unalmas volt, mi
meg annyira fáradtak. Utána mentem is a villamoshoz, siettem a suliba a
gyerekekért. Sajnos megint nekem kellett őket lefektetnem, úgyhogy elég sokáig
ott voltam, de a két kislány nagyon aranyos volt, imádok velük lenni. A
fiatalabbik nővérük főzött vacsorát nekünk, aztán az idősebb segített ágyba
tenni őket, így sokkal könnyebb volt, mintha mindent nekem kellett volna. Végül
10 körül értem haza, fáradtan, de még tanulnom kellett kicsit, úgyhogy nem volt
idő panaszkodni.
Szerda (19/10): Megint 6-kor kelés, ez a napok
múlásával egyre nehezebben megy. Sokat gondolkoztam, hogy bemenjek-e egyáltalán
az első órára, de végül is ez is szeminárium, ki tudja, mikor kezdi el a
névsort nézni a tanár. Ráadásul prezentációt kellett neki csinálnunk, amit nem
bírt rendesen elmagyarázni múlt órán, úgyhogy igazából nem tudta senki, miről
pontosan. Legjobb lesz bemenni, úgyhogy felkeltem nagy nehezen, és a reggeli
egy órás készülődésem után el is indultam. Nagyon-nagyon utálom ezt az órát. A
nő is elég béna – végül kb. hatszor magyarázta el, hogy mit szeretne pontosan,
mire megértettük –, de nem is azt tanítja, amit kell. Elvileg vizuális
antropológiát tanít, de komolyan mondom, én többet tudok a vizuális
antropológiáról, mint amit órán elmondott. Na, mindegy, legalább nem kell túl
bonyolult dolgot csinálnunk félév végére. Illetve filmet kell csinálni, ami
elég bonyolult, de csatlakoztak hozzánk valami filmes sulinak a hallgatói, akik
kb. megcsinálják majd az egész technikai részt helyettünk, nekünk csak ki kell
találni, hogy mit akarunk látni. A második és a harmadik óránk viszonylag hamar
eltelt, azokat eléggé szeretem, az első kommunikáció-antropológia előadás, a
másik politika- és gazdaság-antropológia szeminárium, mindegyiken jó tanáraink
vannak. Volt két óra szünetem az utolsó órám előtt, amikor meg tudtam ebédelni
végre, és behoztam a lemaradást a blogon. Az utolsó óra 6-ig tartott, politika-
és gazdaság-antropológia volt, megint a Balkánról és az ott élő nemzetiségekről
volt szó, még szerencse, hogy én erről a témáról többet tudok, mint a többiek,
így kicsit könnyebb lesz majd vizsgázni. Este hazamentem, én voltam a
vacsora-soros ma, úgyhogy gyorsan összedobtam egy sült halat párolt zöldségekkel,
JB nagyon örült neki, mert szegénynek sokat kell tanulnia, pénteken vizsgázik. Ma
sem tudtam túl korán lefeküdni, de ez már csak ilyen lesz, úgy látszik.
Csütörtök (20/10): Ma sajnos reggel 8-ra be kellett
mennem megint az egyetemre, úgyhogy újra 6-kor kelhettem. Mostanra eléggé
megrázott a napi 5-6 óra alvás, úgyhogy a mai nap még nehezebb volt, mint a
többi a héten. A reggeli órán csoportban dolgoztunk végig, megbeszéltük, hogy
mit szeretnénk csinálni a kutatással kapcsolatban, a tanáraink is meghallgattak,
és tanácsokat adtak. Egy kulturális központtal dolgozunk majd, akik most egy
kiállítást készítenek elő a növényekről a városban. Mindenféle interjút
csinálnak majd a lakókkal, igyekeznek megtudni, hogyan jelenik meg a természet
a városban. Mi ebbe csatlakozunk, úgyhogy mi is parkokban fogunk nagyrészt
kutatni. Ki is találtuk, hogy ma elmegyünk terepszemlére, 2-kor találkoztunk
Villeurbanne-ban (ez is egy Lyonba épült város, de mégis külön működik). Előtte
én hazamentem, és pont volt időm elmenni futni, gyönyörű idő volt,hét ágra sütött a nap – de nagyon hideg volt, mert fújt
a szél. Délután végigjártuk Villeurbanne négy parkját, összesen 3 órán
keresztül mászkáltunk, én a végére nagyon elfáradtam. Nagyon szuper volt, mert
végre tudtunk rendesen beszélgetni a csoporttársaimmal, és pont olyanokkal
vagyok együtt, akiket nagyon szeretek. Olyan öt és fél hat körül értem haza,
nagyjából csak arra volt időm, hogy egy kávét igyak, és kicsit pihenjek, fél
8-ra már egy megbeszélésen kellett lennem egy másik kutatással kapcsolatban. Ez
is elég érdekes volt, egy Conseil de
quartier (városnegyed tanácsa) ülésére mentünk, ahol néhány lelkes lakó
összegyűl, akik próbálnak közvetíteni a városvezetés és a lakók között. Kicsit
olyan hangulata volt, mint egy közgyűlésnek Paloznakon, csak kevesebben
voltunk. A tanácstagok viszont nagyon kedvesek voltak, rengeteget magyaráztak
nekünk, és nagyon örültek neki, hogy ilyen témában kutatunk, így az
eredményeink lehet, hogy nekik is hasznosak lesznek. Végül fél 10-10 körül
értem haza, hulla fáradtan, gyorsan megvacsoráztam, aztán telefonáltam még
Katival, és végül gyorsan lefeküdtem, hogy legalább valamennyit tudjak aludni
holnapig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése