Le 8-9 Octobre 2016

Szombaton megpróbáltunk nem túl sokáig aludni, de azért mégis csak kellett, ha már hajnalban sikerült elaludni. Végül olyan 10 körül összeszedtük magunkat és kimentünk a konyhába reggelizni Danival. JB már órán volt, a szombati reggelek neki sokkal húzósabbak. Nekem 11-re már a szerb családnál kellett lennem, úgyhogy nem sokkal reggeli után el is rohantam, Dani pedig visszament az INSA-ra tanulni, na meg egy kis quality-time-ot tölteni a szobatársával, ne csak rám pazarolja a hétvégéit – ez természetesen vicc volt, elég időt vannak ők együtt hét közben szerintem.

Én nagyon jól játszottam a pót-anyukát a két szerb kislánynak, először csak Lea volt otthon, vele labdáztunk egy kicsit az udvaron, aztán színeztünk. Később megjött a nővére is vívásról, csatlakozott hozzánk. Neki kedden előadást kell csinálnia az iskolában Magyarországról (angolul), úgyhogy a délután nagy részét a magyar értékek felkutatásával töltöttük, írtunk a Dunáról, a zászlóról, aztán rengeteg magyar ételről. A gulyásleves receptjénél aztán elakadtunk, Imma megunta a komoly munkát, azt akarta, én írjam meg helyette. Miután közöltem, hogy az nem így működik, és rájött, hogy számára ez túl melós, abbahagytuk és inkább mentünk Leával játszani, majd befejezi holnap. Igazából elég érdekes volt az egész munka, mert magyarul beszéltünk, közben francia-angol szótárban keresgéltük a szavakat, amikre szükségünk volt, az én fejemben elég nagy kavalkád jött össze őszintén szólva. Együtt is ebédeltünk, megint tésztát ettünk, mivel én nem nagyon találtam mást, a gyerekek meg úgyis imádják. Végül 3 óra helyett 4-ig maradtam, akkor az anyuka át tudta venni a lányokat, de még mindig nincs a toppon, elég nagy fájdalmai vannak. Nekem muszáj volt eljönnöm, mert még a Danit is akartam egy kicsit látni, mielőtt megyek a második műszakra. Nem voltunk túl sokat otthon, éppen hogy csak bevásárolni meg kávézni volt időm Danival, 6-ra mentem Anitáékhoz, mert Monára kellett vigyázni.

Először kicsit beszélgettem Anitával, aztán fél 7-kor ő elindult az egyik barátnőjéhez, én pedig kivittem Monát a játszótérre. Először elég nehéz volt, végig rohantam utána mindenhová, de egy idő után rájöttem, hogy csak be kell csuknom a kerítésen az összes kaput, utána már oda rohan, ahova csak akar egyedül. Mondjuk még így is figyelni kellett, mert pont abban a korban van, hogy ha valamit nem lehet, azt csak azért is csinálja, de szerencsére hisztizni nem hisztizett egyáltalán. Egy óra múlva hazamentünk, adtam neki vacsit, aztán egészen 10-ig játszottunk, akkor jött haza Anita. Nagyon büszke voltam magamra – és főleg Monára persze –, mert egyszer sem kellett bekapcsolni a tévét (egyszer kérte, de sikerült egy labdával elterelni a figyelmét), pedig régen még a Baba TV-n és a Micimackó-rajzfilmen kívül nem lehetett mással lekötni, ha fáradt volt. Úgyhogy én is jól kijátszottam magam ma. Este 10 után értem végül haza, már elég fáradt voltam, úgyhogy nem tanultam már, Dani sem, korán lefeküdtünk aludni, hogy másnap időben fel tudjunk kelni, szokás szerint sok dolgunk van.

Vasárnap kitaláltam, hogy menjünk fel a piacra, mert körtére volt szükségem viszonylag nagy mennyiségben, egy sütőtökös-körtés pitét terveztem sütni ugyanis. Végül a délelőttünk elúszott, mert én takarítottam, Dani pedig az INSA-ra rohangált, ott felejtett valamit. Délben odaértünk a piacra, vettünk mindenféle zöldséget és gyümölcsöt, aztán otthon neki is álltunk főzni.

Csináltam pár képet a piacon, de nem sikerültek túl jól - azért idetettem, akit érdekel. 

 

Sajnos teljesen elcsúsztunk, így végül az ebéd fél 4-re lett kész, gyorsan felfaltuk, aztán Dani tanult, én meg nekiálltam előkészíteni a vacsorát, hogy ha hazaérünk a futásból, már csak enni kelljen. El akartunk menni a Courir á Lyon vasárnapi edzésére, úgy volt, hogy Dani szobatársa is jön, de én elfelejtettem, hogy időpontot változtattak, úgyhogy lecsúsztunk róla. Mi azért Danival elmentünk futni a városban, mert megígértem neki, hogy lefutunk 10 km-t, csak, hogy tudja, képes rá, és jövő héten el tudjunk menni versenyre. Azt akartam eredetileg bebizonyítani neki, hogy bírni fogja, és nem esik össze 5 km után, de a vége az lett a dolognak, hogy én haltam majdnem bele, iszonyatosan fájt végig a hasam, csigatempóban nyomtam le végül az egészet. Valószínűleg azért, mert még tele voltam ebéd után, úgy pedig nem jó futni. Ettől függetlenül nagyon jó volt a városban futni, elmentünk a Bellecour-ig, futottunk a Rhone partján, aztán a Saone partján, az utolsó két kilométert a parkban, úgyhogy nagyjából végignéztük a lyoni nevezetességeket is közben.

Vacsorára Jamie Oliver avokádós toast-ját csináltam, salátával, nagyon jól sikerült. Sajnos a pitét nem volt időm megsütni, majd jövő héten, ha jól sikerül, majd ideteszem a receptjét is.