Le 6 Octobre 2016

Ma végre tudtam rendesen aludni, de aztán felkelés után rögtön mentem a parkba futni. Ma csak 5 km-t mentem, mert így üres hassal nem nagyon lehet többet, legközelebb inkább reggelizek előtte. De azért nagyon jól esett. Utána nagyjából egész délelőtt és délután itthon szöszmötöltem, pakolásztam, összeírtam, hogy mi mindent kell hétvégén csinálnom, kicsit rendeztem a dolgaimat. Elmentem a könyvtárba is, mert vissza kellett vinnem gyorsan egy könyvet. Biciklivel mentem, ilyen napsütéses (de azért hideg) időben nagyon jó volt végiggurulni a Rhone partján.

ilyen volt ma a park

Este találkoztam Danival, mert a kedvenc francia zenekarom, Deluxe egy fél órás akusztikus koncertet adott a Vieux Lyon-ban (óváros), és meg akartam nézni. Sajnos csak 10 percet kaptunk el belőle, mert nagyon nehezen találtunk helyet a bicikliknek, és nekem 7-kor már indulni kellett tovább, mert egy beszélgetésre mentem az egyik csoporttársammal, Julievel. Elég rohanós lett emiatt az estém és jól ki is buktam, mert így is egyszerre kb. négy helyen kellett volna ma lennem, pont azért, mert minden mini-kutatásommal kapcsolatban pont ma van valami, ugyanabban az időpontban, de a város különböző részein. Nem tudok kettészakadni, és Julie egyedül volt, gondoltam, nem hagyom cserben. A másik fontos esemény egy kiállítás-megnyitó lett volna, de oda mennek négyen-öten a csoportból, meglesznek nélkülem is.  Nagyon érdekes volt ez az esemény, a Croix-Rousse-on szervezték valami közösségi házban. Először egy filmet néztünk a városfejlesztésről, és arról, hogy a lakók hogyan szólhatnak és szólnak bele a városukat ért változásokba – leginkább nem kapnak meghallgatást amúgy. Utána a beszélgetésen az első kerületi lakók rögtön elkezdték megbeszélni a látottakat, jelen volt egy lyoni építész, és két képviselő is, hatalmas vita alakult ki, mert mint kiderült, a lyoni lakók is pontosan a beleszólást hiányolják, mert nem értesítik őket a tervekről, és végül semmit nem tudnak tenni a városért. Annyira összevitatkozott mindenki mindenkivel, hogy fél 10-kor alig lehetett leállítani őket, de muszáj volt befejezni.

Én hazamentem, itthon JB és a barátai már javában ittak, ma nagy soirée-t (buli) tartunk. Egész sokan voltunk, öt fiú, három lány. Aranyosak nagyon JB barátai, bár egy bizonyos alkohol-szint után némelyikük elég elviselhetetlen, de hát Istenem, vannak ilyen emberek, ez nem újdonság. Később átmentünk egy lyoni kocsmába, Barberousse a neve és arról híres, hogy rum-shootereket csinálnak mindenféle ízben. Én és JB bírtuk legjobban ezeket a kotyvalékokat, a többiek elég hamar feladták a próbálkozást, mondjuk ők nálunk elég jól megalapozták már az estéjüket. Végül mondjuk mi hamarabb hazajöttünk, mert én már nagyon fáradt voltam.